Szabadság-szobor titkok / Secrets of the Statue of Liberty

←← BACK NYC


 
 
A Szabadság-szobor talán New York egyik leglátogatottabb helye, már ha hajlandó vagy felvenni a „harcot” a többi túristával. 🙂 Számos titok, szórakoztató tény, történelmi és építészeti részlet kapcsolódik hozzá. Eredeti és hivatalos neve a Világot Megvilágító Szabadság (Liberty Enlightening the World) volt. A két ország jó kapcsolata jeleként ajándék Franciaországtól az Egyesült Államoknak, függetlenségének 100. évfordulója alkalmából 1876-ban. A szobrot Edouard Rene Lefebvre de Laboulaye, egy francia rabszolga-felszabadító, ügyvéd és költő álmodta meg. A szobor külsejét Frederic Auguste Bartholdi, francia szobrász, a belső teret pedig a francia mérnök, Gustave Eiffel tervezte. A kivitelezés Franciaországban történt a francia állampolgárok pénzéből. A klasszicista szobor 10 évvel az évforduló után 1886-ban készült el teljesen. Ma, évente több mint 4 Mió látogatója van a szobornak. A talapzattól a fáklya tetejéig a Szabadság szobor magassága 93 m. Maga a szobor 46 m magas, orra 1,37 m hosszú, tömege 204 tonna, szemei 76 cm-esek, kezei 5 m-esek, mutatóujja 1,4 m hosszú, lábfeje 7,6 m hosszú, így igencsak nagy méretű szandált visel. A koronának 25 ablaka van. 192 lépcső vezet a talapzat tetejéig, onnan pedig 377 lépcső vezet fel a koronáig.

  • Eredetileg az amerikaiak nem akarták – Bár ma vadul imádják, a Szabadság-szobor túllépte az akkori finanszírozás kereteit, különösen az 1873-as pénzügyi pánik után. Volt néhány kritika is a szoborral szemben pl. hogy ha ajándék, akkor miért nekik kell állni a talapzat költségeit. Az alkotók rettegtek a meghiúsulás miatt, hogy talán mégis Franciaországnak kellett volna állni a szobor alapját is. Joseph Pulitzer a magyar származású sajtómágnás lépett közbe és vezércikkben adománygyűjtő felhívást jelentett be. Megígérte, hogy minden közreműködő nevét kinyomtatja az újságjában (New York World demokrata-progresszív napilap, 1860-1931), sőt kinyomtatja a hozzájuk küldött üzeneteket is. Az adományok 80% -a kevesebb volt mint 1 dollár, de ezt több mint 120.000 new yorki adta! Közben Boston és Philadelphia is jelentkezett, hogy állják a költségeket, ha náluk állítják fel a szobrot. Aztán Joseph Pulitzer 102.000 dollárra egészítette ki az összeget, ami ma meghaladja a 2,3 Mió dollárt.
  • Ki volt a múzsa? – Sokáig úgy szólt a fáma, hogy a szobor arcát a szobrász Bartholdi az anyjáról mintázta. A francia írónő, Nathalie Salmon a “Lady Liberty, I Love You” (2014) c. könyvében beszámol egy családi titokról miszerint a Szabadság-szobrot valójában az ő felmenőjéről, Sarah Salmonról mintázták. Sarah Salmon, férjével Adolphe-al, egy Lorraine-i zsidó emberrel, 1861-ben vándorolt ki Amerikába. Több mint 10 évvel később egy párizsi látogatás során, 1875-ben találkoztak Bartholdival, aki akkor már Franciaországban is híres volt. Adolphe és Sarah ellátogattak Bartholdi stúdiójába, ahol Bartholdit megigézték Sarah vonásai és fénylő tekintete. Lehet, hogy soha nem tudjuk meg, hogy volt-e konkrét modell vagy a Szabadság-szobor arcában csupán múzsák kombinációját látjuk.
  • Megérkezés Amerikába – New York kikötőjébe a Szabadság-szobor 1885. június 17-én érkezett meg Franciaországból az Isère nevű gőzhajón. 350 darabban, 214 ládába csomagolva, de a kar és a fáklya nélkül, mert azok már korábban megérkeztek és 1876-1882-ig a Madison Square Parkban voltak kiállítva. 200 ezer new yorki jött ki a kikötőbe, hogy üdvözölje az Isère-t, ami azt jelentette, hogy mégis csak megbarátkoztak a szoborral. A szoboravatón, 1886. október 28-adikán, az Egyesült Államok akkori elnöke, Grover Cleveland is jelen volt, noha korábban ellenezte a talapzatra szánt 50.000 dollár kifizetését az állam kasszájából. Mivel nőket nem hívtak meg a ceremóniára, a szüfrazsettek béreltek egy hajót és egy közeli kikötőben ünnepeltek. Lévén a szabadság szobra maga is nő, felháborodásuk jogosnak volt mondható. 🙂
  • Egy régi erőd – 1807 és 1811 között épült, a Bedloe’s Island-i Fort Wood (csak 1956-tól lett Liberty Island) 11 egyoldalú csillag alakban. Ebben a régi erődben építették meg a Szabadság-szobor talapzatát. Az erőd melletti téglaházakban 1811-től az 1930-as évekig az itt állomásozó hadsereghez tartozó családok laktak. Ellentétben a közeli Governors-szigettel, ezen a szigeten nem voltak sem üzletek sem autók, de létezett egy pihenőközpont két bowling-pályával. 1860-ig a sziget szövetségi kivégzési helyszín is volt. A Szabadság-szobor felépítése c. könyv (Liberty’s Torch: The Great Adventure) szerint az utolsó akasztást 1860-ban hajtották végre. A bűnös a hírhedt kalóz, Albert Hicks volt. 2012-ben a Sandy hurrikán olyan erős volt, hogy a szobor 8 cm-re kilengett. Amikor lecsapott a szigetre, David Luchsinger és felesége még ott lakott a Liberty Island-en. A Szabadság-szobor szuperintendánsa, Luchsinger, egyike volt azon kevés embereknek, akik valaha is otthonnak hívták a szigetet. Egy hangulatos kis téglaházban laktak, melyben súlyos károkat okozott a Sandy. Nem újították fel, így a Luchsinger házaspár volt a sziget utolsó hivatalos lakója. Miss Liberty azóta egyedül él a szigeten.
  • Karanténállomás – Új-Amszterdam (New York alapításkori neve) 1664-es brit átvételének időpontjától a sziget magántulajdonban volt és a város karantén helyszínéül szolgált főleg a sárgaláz és a himlő miatt. Majd Archibald Kennedy, a későbbi 11. Cassilis-i herceg vásárolta meg a szigetet és épített egy nyári rezidenciát. A karantén-státusz 1756-tól tovább folytatódott. 1758-ban a város megvásárolta a szigetet. A Függetlenségi Háború során leégtek a sziget épületei és 1796-ban a New York-i karanténlétesítményeket a szomszédos Governors-szigetre költöztették.
  • Nem volt mindig zöld – A Szabadság-szobor 3/32-es vastagságú vörösrézből készült és amikor megérkezett pont olyan színű volt, mint egy fényes, új penny pénzérme. Vintage képeslapok tanusítják, hogy a Szabadság-szobor kb. 1910-ig félig barna és félig zöld volt majd, rézből lévén, teljesen zölddé vált az oxidáció miatt. Többször fontolóra vették, hogy talán megtisztítják, de mivel az oxidációs bevonatot újra megkapná a réz, így hagyták.
  • Párizsi és New York-i másolatok – A Szabadság-szobor másolatai szerte a világban megtalálhatók, de maradjunk az ajándékozónál ill. az ajándékozottnál. A szobor eredeti, de kisebb példánya a Jardin du Luxembourg-ban áll Párizsban. A szobrász Bartholdi adományozta a luxemburgi múzeumnak az 1900-as világkiállítás alkalmából és 1906-tól a Luxemburg-kertben volt. 2012-ben, egy felújítást követően a szobor átkerült a Musée d’Orsay-ba. Egy másik másolat a Szajna folyóban lévő mesterséges szigeten látható. A francia forradalom 100. évfordulója alkalmából 1889. július 14-én lett felavatva. A táblán két dátum olvasható 1776. július 4. és 1789. július 14., melyek a két nemzet történelmének nevezetes dátumai. A Szabadság-szobor eredeti gipszszobra a párizsi Musée des Arts et Metiers-ben található, a szabadság lángjának egy másolata pedig a Pont de l’alma-n (Alma alagút) fölött, nem messze az Eiffel-toronytól. Mivel ez a hely Diana hercegnő végzetes autóbalesetének helyszíne, a fáklya és a mögötte lévő fal nem hivatalos emlékművé vált. New York sem szűkölködik a másolatokban. Jártunkban-keltünkben felfedezhetünk néhányat. Az egyik, egy hatalmas, legóból készült szobor a Time Square-i Toys “R” Us játékboltban volt, mely a magas bérleti díjak miatt 2016-ban bezárt. Két másik a Brooklyn Múzeumban ill. Bronxban, egy háztető tetején található közel a Yankee Stadionhoz.
  • Szabadkőművesek – A Szabadság-szobor bővelkedik szabadkőműves elméletekben és kapcsolatokban. Bartholdi és Eiffel szabadkőművesek voltak és tagságuk nyoma fellelhető a szobor eredeti tervein is, ahogy maga a szobor is számos szimbolikus jelentést hordoz. Mi több, a szabadkőművesek jelen voltak a szobor sarokkőletételénél is. 1984-ben emléktáblát avattak a 100 éves évforduló alkalmából, amikor is 1884-ben a nagymester, William A. Brodie jelenlétében helyezték el a szobor alapkövét. Brodie akkori beszédében ezt mondta: “Miért kértünk fel egy szabadkőműves testvért egy efféle kő elhelyezésére?…, mert egyetlen intézmény sem tett többet a szabadság előmozdításáért, a férfiak szabadságáért, a tudatlanság felszámolásáért és a zsarnokság láncaitól való megszabadulásért, mint a szabadkőművesség. Az önbizalom megvolt már akkor is… 🙂
  • Jelentések – A szobor egy fáklyát tart a jobb kezében és egy táblát a bal kezében. A tábla felirata JULY IV MDCCLXXVI azaz 1776. július 4., az Egyesült Államok függetlenségének kikiáltási dátuma. A korona hét ága a hét tengert és a hét kontinenst jelképezi. Bár látszólag áll, valójában a tógát viselő Miss Liberty épp jobb lábát emeli, lába körül széttört láncok vannak jelképesen jelezve az elnyert szabadságot, a zsarnokságon való továbblépést. 1944-ben a korona ablakaiból a V betű (Victory = győzelem) Morze-kódját villogtatva adtak le fényjeleket. Noha eredetileg nem az emigrációra utalva készült, a Szabadság-szobor idővel a bevándorlás szimbólumává is vált. A 19. sz. végén és a 20. sz. elején ide érkező milliók számára az új életet jelentő fáklya és az igéző arc az első dolog volt, amit a hajókról megláttak az Újvilágban.
  • Szabotázs – Az I. világháború idején német kémek támadást intéztek a Black Tom szigeten, egy kb. 1,5 km hosszú mólón a New Jersey-i partról, közel a Szabadság-szoborhoz. A Black Tom Island a Lehigh Valley vasút tulajdonában volt és szállítási helyszínként szolgált a szövetséges erőknek Európába a háborús készletek számára. Az 1916. július 30-adikai támadást követő tűzvész során 2 Mió fontnyi (közel 1000 tonna) lőszer, TNT és dinamit robbant fel. 100.000 dollár értékű kár érte a Szabadság-szobrot. A fáklya egy időre kialudt… Hosszú évekig tartott a németekkel szembeni 50 Mió dolláros követelés rendezése. Végül az összeg csak 1979-ben került kifizetésre. A Nemzeti Parkszolgálat szerint Pearl Harbor (1941. december 7.) előtt ez volt a legnagyobb szabotázsakció, ami a nemzetet érte. Ma kis tábla emlékezik az eseményre a Liberty szigeten. Alfred Hitchcock A Szabotőr c. (1942) filmjének zárójelenetében az ellenfelek először a szobor fejébe majd a fáklyába mennek fel. Végül az összetűzés során a szabotőr a fáklya külső kilátójáról az oceánba zuhan és meghal.
  • A létra – A jobb karban van egy 12 m hosszú keskeny létra, mely 1916-ig nyitva volt a nagyközönség számára, de a Black Tom szigeti robbanás miatt akkor lezárták (lásd feljebb), s ma már csak a fáklya világítóberendezéseinek karbantartásakor használják.
  • Bontás és építés – A Szabadság-szobor felavatása és a Penn Pályaudvar (Pennsylvania Station) bontása különböző években, de azonos napon történt, 1886./1963. október 28-án. Az eredeti Pennsylvania állomás csak 53 évig állt, amikor lebontásakor a Szabadság-szobor egy része még réz színű volt.
  • A fáklya titka – Amikor a szobor darabokban megérkezett a new yorki kikötőbe, a kar és a fáklya hiányzott a ládákból. Ezek már 1876-ban megérkeztek és először a Philadelphia Jubileumi Világkiállításon majd 1882-ig a Madison Square Parkban voltak kiállítva New Yorkban. Amint az az eredeti képeken látható, a fáklya eredetileg sima rézből volt, így nem is világított. Számos próbálkozás és kísérletezés következett acélból, hogy mivel és hogyan világítson a fáklya. Jelenlegi formáját az 1984-es renoválás során nyerte el, mert az eredeti fáklyát le kellett cserélni a korrodálódás miatt. Az új fáklyát 24 karátos arannyal vonták be. Az eredeti fáklya pedig bekerült egy múzeumba. 2011 óta a fáklya be van kamerázva, és folyamatosan lehet nézni a CLICK WEBCAM KÉPEIN
  • Új üzenet – Az 1982-ben a 100 éves évfordulóra a manhattani Storefront for Art and Architectur, egy független művészeti és építészeti szervezet, nyílt versenypályázatot hirdetett a Szabadság-szobor üzenetének és jelentésének kortárs újragondolására. A Storefront írta: „Legyen a Szabadság-szobor a kollektív szabadság és az egyenlőség új szimbóluma és tükrözze jobban a kortárs kultúrát, felhívandó a figyelmet az emlékmű szerepére a mai társadalomban.” Számos, köztük elég bizarr vagy komikus pályamű készült el a felhívásra.
  • Magyar zászló a fáklyán – 1956. november 18. New York legtöbb lakója számára csak egy átlagos vasárnapként indult. Néhány magyar emigráns azonban felmászott a Szabadság-szobor tetejére, leverte a fáklyához vezető csigalépcső ajtajának lakatját, majd a csúcson egyikük, Mártonffy István elővette a testére tekert 7×3 m-es magyar zászlót és kilógatta az éppen érkező menetrendszerinti komp fölé. Mártonffy több társával, köztük Juharos István festőművésszel és Sisa Istvánnal, a Free World Review szerkesztőjével és a később UFO-kutatóként híressé vált filmessel, Keviczky Kálmánnal közösen eszelte ki a tervet. Míg a zászló a fáklyán lengett, a talapzaton lassan kibontották a következő feliratot: STOP GENOCIDE, SAVE HUNGARY! (Állítsák meg a népirtást, mentsék meg Magyarországot!) Sisa István mindeközben a médiát is tájékoztatta, így hamarosan két helikopter jelent meg a szobornál, másnap pedig a legnagyobb lapok, köztük a New York Times és a Daily Mirror vezető cikként közölték a történetet, a hírügynökségek pedig eljuttatták azt a világ minden szegletébe. A zászló és a felirat végül csak fél órán át látszott, mert a megérkező őrök elkobozták őket. CLICK MAGYAR NEWS
  • Becenevek – Ezekből van bőségesen: Amerikai Szabadság, Szabadság Néni, Amerika Nagyasszonya, Bartholdi Lánya, Óriás Istennő, Nagyságos Asszony, Zöld Istennő, A Kikötő Asszonya, Fáklyás Nő, A Szabadság Anyja, és egy kis szleng, a Mindenki Csaja.
  • 9/11 – A 2001. szeptember 11-i támadást követően a szigetet lezárták. 3 hónappal később a sziget újra látogathatóvá vált, de a talapzatot és a benne lévő múzeumot csak 2004 augusztusában nyitották meg újra, míg magát a szobrot és a koronában lévő kilátót 2009. július 4-én nyitották meg.
  • ←← BACK NYC

    NYC 4. nap ápr. 18.

    ←← BACK NYC


    TÉRKÉP April 18, Financial District-Civic Center/Statue of Liberty/9/11 Memorial/The Ride
    A délelőtt a pénzügyi negyedé: Financial District és a Civic Center. Ma hétfő van, erre a napra tettük a Szabadság-szobrot, nem volt nagy tömeg. A szobrot nagyon szépen felújították. Hosszú évekig nemhogy a koronába, de még a talapzati szintre sem lehetett felmenni a lifttel. Amúgy a koronába nem nagyon érdemes felmenni, mert az ablakocskák inkább az óceán felé néznek és Manhattanből nem sok minden látszik. A bejárati lobby-ból 377 lépcső vezet fel a koronaszintig, a talapzat tetejéig van lift. Innen a koronába 146 lépcső vezet fel csigában, a lépcsőfokok csak 46 cm szélesek. A koronába külön jegyet kell venni, a NY Pass (Városkártya) nem érvényes ide. A Liberty-szigetre a hajók a Battery Parkról indulnak és onnan tovább az egészen közeli Ellis Island-re. A városkártya fast track entry-t biztosít tehát nem kell sorban állni. Az Ellis Island-re érkező több millió bevándorlóról Augustus Frederick Sherman fotói, akkori hivatalnok készített 1905 és 1925 között kb. 250 fergeteges fényképet. A képek az ideérkező népek elképesztő kavalkádját mutatják be.
    Délután a 9/11 Museum és Ground Zero emlékhelyeket kerestük fel. Ide mindig sokan jönnek, de azért kényelmesen lehet sétálni az Ikertornyok valamikori helyén, ahol most nagy park van. A múzeum részben a föld alatt van. Túlélők, hozzátartozók, tűzoltók és rendőrök elbeszéléseinek és visszaemlékezéseinek végtelenített hangfelvétele szól a termekben.
    Este elmentünk a The Ride-ra. Ez egy performatikus busztúra, mely városnézéssel egybekötött, néhol utcai Broadway-show jeleneteket bemutató kb. másfél órás program. Mindezt a buszban, az utca felé ülve élvezheted. A Lalinak nem nagyon tetszett, mert hihetetlenül harsány volt az egész. Mindenesetre a városkártyát jól kihasználtuk, mert a Ride nem olcsó, ha a teljes árat kell kifizetni érte. A Ride egy teljesen egyedi és újszerű túrisztikai program, mely mindenképpen illik New Yorkhoz. Kiválóan érzékelteti a városra jellemző állandó pezsgést, a sokszínűséget, az életigenlést és a fáradhatatlan tempót. Amennyiben érdekel a Ride, javaslom, hogy ne az első napok egyikén ülj fel rá! A város okozta első döbbenet és tétovázás után előbb vedd fel a City lehengerlő ritmusát. Ha nem ezt teszed és letaglózva csak kábán bolyongsz, akkor örökre elveszíted a City-t, pedig ő mindent megtesz azért, hogy magával ragadjon. 🙂

    ←← BACK NYC