Indián Kaszinók – Indian Gaming/Gambling

←← BACK Indiánok



Néhány adat… Jelenleg 474 indiánok által üzemeltetett szerencsejáték-vállalkozás van az USA-ban. Ezeket, az 566 államilag elismert törzs közül 243 törzs tulajdonol az USA 28 államában. Az összes “indiánjátékkal” kapcsolatos éves bevétel 2016-ban meghaladta a 31 millárd dollárt. Ez az összeg az Államok összes kaszinójáték-bevételének 43%-át jelenti! A kaszinózás felé a nagy lépés 1975-ben történt, amikor az indián önrendelkezésről szóló törvényt elfogadták és az Indián Ügyek Hivatala (BIA) átadta a közigazgatást a törzsi kormányoknak. Ezt a törvényt jelentőségében a vasfüggöny lehullásához és az apartheid széteséséhez hasonlítják, mely az utóbbi száz év legnagyobb gazdasági változását, a törzsek szerencsejáték-üzletbe való bekapcsolódását is lehetővé tette. Noha az USA legtöbb tagállamában tiltott a szerencsejáték, ma az indián rezervátumok többségében engedélyezett. Azonban az indulás nem ment simán. Az első indián kaszinót, egy nagybetűs bingó- és pókertermet, Floridában építette a Seminol törzs 1979-ben. Az állam először be akarta zárni a játéktermet, a rendőrség razziát tartott, az indiánok tiltakoztak, mígnem az ügy a Legfelsőbb Bíróságon kötött ki. A bíróság 1987-ben úgy rendelkezett, hogy a törzseknek, lévén szuverének, nem lehet megtiltani, hogy kaszinót üzemeltessenek. Egy évvel később, 1988 októberében a Kongresszus törvényben egyértelműsítette az ítéletet Reagan elnök szignójával 🙂 Indián Szerencsejáték Törvény, miszerint az indiánok “kaszinózhatnak”, de a szerencsejáték-bevételt törzsi gazdaságfejlesztésre kell fordítaniuk. Ezt követően egyre-másra épültek a kaszinók. A nagyobb városok közelében lévő rezervátumok kaszinói jól jövedelmeznek, de a gyéren lakott területeken lévők nem igazán. Ezzel együtt is elmondható, hogy a jól jövedelmező szerencsejáték a legfontosabb tevékenységgé vált a törzsek számára a 19. sz.-i prémkereskedelem óta. A pénz azonban problémákkal is járt, mert vannak törzsek, mint pl. a navahók és a hopik, akik bűnnek tartják a szerencsejátékot és tiltják a kaszinóépítést. Másrészt, akik pedig nem vesznek részt közvetlenül az üzemeltetésben, azok passzívan és tétlenül várják a részesedésüket. A kaszinózás, ha csak közvetve is, de ráirányította a figyelmet a törzsi függetlenség néha abszurd, néha egyenesen ellenszenves vonására. A leggyakoribb problémát mindig a törzsi tagság megállapítása jelenti. Ezt ugyanis a legtöbb törzs vérségi alapon dönti el azaz, aki a törzs tagjának vallja magát, annak bizonyítania kell, hogy negyed, nyolcad vagy esetleg tizenhatod részig a törzs vére folyik az ereiben. A szerencsejáték felszínre hozta ennek a törvénynek a visszásságát. Csak Kaliforniában több mint 2500 indiánt zártak ki a törzséből, mert politikai ellenségeik vagy kapzsi hivatalnokok “hirtelen” felfedezték, hogy vérvonalukkal nincs rendben minden. Ám a valódi szándék általában az volt, hogy a szerencsejátékból származó jövedelmet lehetőleg minél kevesebb ember között kelljen szétosztani. A nagyobb tragédia, hogy a kiközösítettek elveszítették törzsi lakóhelyüket, iskolájukat, jóléti ellátásukat és néha pénzbeli járandóságukat is, az identitásról és a közösségi hovatartozásról nem is beszélve. Ez csúnya dolog és felmerült bennem a patetikus kérdés: hát ezért pusztultak el annyian és harcoltak az ősök oly hosszú időn át, hogy most, amikor konszolidálódott a helyzetük, egymást bántsák …? Egy másik kérdés lehet az, hogy vajon meggazdagodtak-e az indiánok a kaszinó révén? Javított-e az önrendelkezés és a szerencsejáték-üzlet az indiánok helyzetén? A múlthoz képest mindenképpen, de a különböző adottságok pl. földrajzi, klimatikus, népsűrűség stb. miatt pl. a “kaszinózás”-tól várható gazdasági fejlődés nagyon egyenetlen és igen lassú. Az amerikai indiánok több mint 1/5-e szegény, míg a teljes USA-népességnek csak a 13-15%-a mondható annak. Persze, ezek relatív fogalmak. A témában érintett, közel 3 millió indián zöme városokban él főleg a magasabb jövedelműek és ott a szerencsejáték is jóval jövedelmezőbb, ezért a 326 rezervátumban (nem mindegyik törzsnek van saját rezervátuma) az átlagadatoknál nagyobb a szegénység. Egy indián háztartás (household income) éves jövedelme átlagosan $29.000 és $50.000 között van (területtől és törzstől függően) szemben az országos $58.000-os átlaggal (2018), mely öszeg persze helyi szinten és államonként szintén elég nagy különbségeket mutat.
Referenciák
Indian Gaming britannica.com
Indian Casinos 500nations.com
US Family and Household Incomes deptofnumbers.com
US Statistical Atlas statisticalatlas.com
American Indians and Alaska Natives Facts census.gov

←← BACK Indiánok

Calico Ghost Town, CA

←← BACK Route 66


Mountain Pass, CA


Death Valley, CA


Yermo, CA

Songs: Stairway to Heaven/Led Zeppelin, Blaze of Glory/Jon Bon Jovi
DISCLAIMER: THE SONG USED IN THIS VIDEO BELONGS TO THE RESPECTFUL OWNERS. NO COPYRIGHT INFRINGEMENT INTENDED

Songs: Old Time Fiddle Tune, Amazing Fiddler, Medieval Ghost, Old Fiddle/Moron Brothers
DISCLAIMER: THE SONG USED IN THIS VIDEO BELONGS TO THE RESPECTFUL OWNERS. NO COPYRIGHT INFRINGEMENT INTENDED

CLICK Ivanpah, CA SOLAR ELECTRIC SYSTEM 3D TOUR (Tükrös, naptornyos erőműrendszer) Adatok: névleges teljesítmény 396 MW, 300.000 db forgatható “Heliostate” tükör (garázskapu nagyságúak), 3 db 140 m magas naptorony, közel 1000 °C-os hőmérsékletű a nyalábolt fénysugár, felületigény: 16 km².

Elhagytuk Las Vegast. Calico felé a US-15-ös úton Primm-ben, pont Nevada/Kalifornia határán megláttunk a pusztában egy hatalmas kaszinót, plussz szállodát. E kettő általában együtt jár. Nem sokkal utána a másik oldalon egy óriási rehabközpont mellett mentünk el… mitagadás, ideális közelség a játékbetegek részére. 🙂 Aztán elhaladtunk az Ivanpah tükrös solartelep mellett. (bővebben a Barstow részben) A San Bernardino megyei Calico -hoz, a valamikori ezüstbányához, egy 5 km-es bekötőút vezet. Ezüst már nincs, de várakozáson felül, egy eredeti állapotára visszaállított városka fogadott minket, persze lakók nélkül viszont visszajáró szellemekkel. Az 1881-ben megnyitott bánya adta a legtöbb ezüstöt Kaliforniában, közel $86 millió értékben. Mivel egy idő után leesett az ezüst ára, 12 év múltával bezárták a több mint 500 tárnát. Calico-t elhagyták a lakói és így vált szellemvárossá. Kísértő szellemei közül a legismertebb Lucy Bell King Lane, a hölgy, aki életének több mint 70 évét töltötte a városban. Férje halála után is itt maradt és 1963-ban, 93 éves korában halt meg. Calicoban temették el, de a Lane házba máig visszajár… A legfurcsább szellemtörténet egy angol túristapárral esett meg, akik látogatásuk során hosszabb időt töltöttek el egy korabeli ruhába öltözött hölggyel, aki a városi személyzethez tartozott. A hölgy Calico utolsó tanítónőjeként mutatkozott be nekik. Induláskor a pár lefényképezte az “önjelölt” tanítónőt. Hazatértükkor azonban nem láttak senkit a képen. Az utolsó tanítónő Calicoban Margaret Olivier volt, aki 1932-ben halt meg. Később az angol pár megtudta, hogy a látogatásuk napján a személyzet egyetlen tagja sem dolgozott korabeli ruhában Calicoban. Kevésbé hideglelős története van Calico másik lakójának Dorsey-nak, a postahordó border collie-nak. Egy tornácon fekvő sérült lábú, éhes kutyusra 1883-ban a postamester Jim Stacy talált rá. Stacy magához vette a kutyát, aki hűséges társa lett a munkájában is. Olyannyira, hogy Dorsey egy idő után nem csak a bányába “kézbesített”, hanem a közeli Bismarckba is és nem csak leveleket, de csomagokat is. Évekkel később megkeresték Stacy-t, hogy adja el Dorsey-t $500-ért, ami akkor elég tekintélyes összeg volt. Stacy válasza ez volt “Inkább eladnám az egyik unokámat, mint Dorsey-t”. Állítólag Dorsey is visszajár Calicoba, mert néha látni vélik elsuhanni a régi postahivatal mellett. Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart

←← BACK Route 66

Las Vegas Day and Night, NV

←← BACK Route 66


Las Vegas, NV


Fort Mohave, AZ


Bullhead City, AZ



Nevada – State Motto: All for Our Country
Las Vegas – The Sin City – A Bűnös Város
Az 1905-ben alapított, sivatagi metropolisz a szerencsejátékra, a bűnre és egyéb szórakozásra épült. 100 éves története során látogatók millióit és dollárbilliókat hozott Dél-Nevadába. Las Vegas a Mohave sivatagban van, így klímája subtrópusi, forró, sivatagi. Évi 310 napsütéses nap, hosszú, forró nyár és rövid, enyhén hűvös tél, valamint rendkívül alacsony páratartalom a jellemző. Las Vegast (sp. a rét) farmerek és vasútépítők alapították, de hamar rájöttek, hogy a Nevadában talált kutaknál, forrásoknál nagyobb nyereséget hoznak a kaszinók. Az Old West szabadsága biztonságos helyet adott a prostitúciónak és a szerencsejátékoknak. A 1940-es években a Keleti Parton már virágzott a szervezett bűnözés és a kábítószerből, zsarolásból származó pénzeket Las Vegas készségesen megtisztította. Látogatók tömege tódult a városba játszani, szórakozni, átélni az olcsó luxust és kiélni az álmodozó fantáziát. Az 1900-as években Nevada híres volt a válások gyors lebonyolításáról. Ezt a népszerűséget fejelte meg Las Vegas azzal, hogy lehetővé tette az egyszerű és gyors házasságkötést is, vérvizsgálat és várakozási idő nélkül. A Strip, Las Vegas csilibilis főutcája. Az itt található első esküvői kápolnája, mert van több is, a Little Church of the West, 1942 óta fogadja a szerelmeseket. Miután elfoglaltuk a szállásunkat a Red Roof Inn-ben, elsétáltunk a Strip-re. Addigra már alkonyodott és a mobszterváros főutcáján nagy forgataggal találtuk szembe magunkat. A Lali egy idő után már unta is, de mivel kellemes volt az idő, elég későig sétáltunk a Strip-en. Az est fénypontja a Bellagio szálloda előtti zenés szökőkút-show volt. Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart

←← BACK Route 66