Viking Találkozás – Foxwoods Resort Casino

←←Indiánok

  • A hivatalos álláspont szerint bennszülött amerikai és európai ember a 11. sz.-ban találkozott először egymással, amikor norvég tengerészek Új-Fundlandnál Amerika földjére léptek. A vikingek barbároknak nevezték el az indiánokat… Bagoly mondja…? 🙂 Azonban a norvég Icelandic Sagas kutatásai kiderítették, hogy már Leif Eriksson sem az első európai volt, aki Amerikába látogatott. Egy Bjarni Herjólfsson nevű tengeri kereskedő hajózott át elsőként Izlandról Grönlandra és visszatértekor az ő elbeszélései, megállapításai alapján szállt hajóra Vörös Erik, aki félezer kísérőjével állandó kolóniát alapított a Zöldföldön. Herjólfsson három területet (ma Kanada) fedezett fel: Helluland (a síkkövek földje, valószínűleg a mai Baffin-sziget), Markland (az erdők földje, valószínűleg Labrador) és Vinland (borvidék, szinte biztosan Új-Fundland). Eriksson és emberei, jóformán amint kihúzták csónakjaikat a partra, szembeszálltak az őslakosokkal azaz az ott élő inuitokkal (eszkimók), akiket barbároknak tituláltak. Hiába alapítottak kolóniát, az őslakosok folyamatosan támadták őket és idővel elhagyták a telepeket. Az európaiak csak kb. 500 év múltán jelentek meg újra az Újvilágban.
  • Viking Routes i.sz. 985-1000
  • A Lacrosse játékot főleg délkeleten játszották a csaktó indiánok. Tőlük vették át az európai misszionáriusok és vitték tovább Európába. Meglehetősen durva, intenzív testi érintkezéssel járó, full-contact sport, amelyben két csapat mérkőzik egymással a pálya két térfelén.
  • Amikor Kolumbusz az Újvilágba érkezett, a becslések szerint kb. 10-12 millió őslakos élt az észak-amerikai földrészen. 1900-ban, a “konfliktusok” és betegségek következtében az USA-ban már csak kb. 250.000, Kanadában kb. 100.000 őslakos élt. A natív népesség kb. 2060-ban fogja elérni újra a valamikori létszámát azaz kb. 11,6 milliót.
  • Az Államok 14 államában él több mint 100.000 őslakos amerikai.
  • Érdekes adat: a rezervátumok területén élő lakosság több mint 75%-a NEM indián.
  • Pár zöldség és gyümölcs kivételével alig ismerjük azon növények sorát, melyek Amerikából származnak. Az indiánoknak annyi közük van a történethez, hogy az első európai bevándorlók általuk ismerték meg és sajátították el ezek termesztését, gondozását, betakarítását stb. Erről a rövid és békés időszakról az ellentmondásos Hálaadás Napja is megemlékezik.
    A legismertebb Európában is meghonosított ill. trópusi éghajlaton élő növények: (1) burgonya, csicsóka, batáta, bab, kukorica, dohány, tök, földimogyoró, napraforgó, paprika, paradicsom, dinnye, cseresznye. (2) kesudió, pekándió, cukornád, gyapot, ananász, banán, ámbrafa, balzsamfa, kaucsukfa, kinin, kokacserje, kókuszpálma, vanilia, kakaóbab.
    Virágok: petúnia, bársonyvirág, díszdohány, angyaltrombita, verbéna, dália, napvirág, vaniliavirág, mocsármályva, napfényvirág, tűzeső.
    Fák: fekete dió, vasfa, kemény juhar, zöld juhar, fehér tölgy, rózsafa, vörös éger, fehér akác, gyalogakác, ostorfa, hikori.
  • Az indián szerencsejátékból származó bevételeket csak törzsi-kormányzati és jótékonysági vállalkozások használhatják fel. A bevételek mentesek a szövetségi, állami és helyi adók alól, de vannak kivételek. A közvetlenül a törzsi tagok között felosztott nyereségből szövetségi adót kell fizetni.
  • 2012 óta az USA legnagyobb, 32.000 m2 játékterületen működő szerencsejáték- és szállodakomplexuma a Foxwoods Resort Casino a connecticuti, mindössze 1000 lelkes Mashantucket-ben. Ez azért érdekes, mert 1992 óta a Pequot törzs (bővebben a Hálaadás részben) üzemelteti, amely a 80-as években más törzsekkel együtt, nem rendelkezett szövetségi elismeréssel, így akkor nem tudott beszállni a kaszinóbizniszbe. Sok támadás érte őket, mert hogy nincs érdemi tagságuk és csak a haszonszerzés miatt akarnak kaszinózni. Keresetet nyújtottak be a kormány ellen és együtt az őslakos jogvédők hatékony fellépésének eredményeként megkapták az elismerést ill. még pénzügyi kártérítést is. A jogvédők a múlt méltatlan eseményeire, a sok megszegett szerződésre, a földek elvételére stb. hivatkoztak. Ez akkor történt, amikor az utolsó rezervátumban élő pequot indián is elhunyt és az unokái összejöttek, hogy újraélesszék a törzset és földet vásároljanak. Ma, az 1900-as népszámláláskor feljegyzett 11 pequot indiáncsalád leszármazottai viszik a hatalmas Foxwood-ot.
  •  
     

    ←←Indiánok

    Álomfogó – Sequoyah iskolája

    ←←Indiánok

  • Az Álomfogó (Dreamcatcher) eredetileg az Ojibwe nép (Michigan, Wisconsin, Minnesota, É-Dakota) szimbóluma volt, de a 60-70-es évek pánindián mozgalmai óta, a keresztházasságoknak és a kereskedelemnek köszönhetően az összes amerikai törzs egységes, kultikus jelképévé vált. Elsősorban a gyermekek védelmére használták és óvó bűbájként a bölcső vagy kiságy fölött helyezték el. A legenda szerint a Pókasszony, miután az őslakosok benépesítették Amerika földjét, már nem tudott minden kisgyermekhez és emberhez eljutni, ezért az indiánok mágikus szövedéket készítettek a védelem kiterjesztésére.
    Egyszerű álomfogó

    Az Álomfogó egy fűzfából készült, 8-10 cm átmérőjű karika, melyet állati ínnal vagy fonállal szőttek át és bagolytollakkal, kagylókkal (később gyöngyökkel) díszítettek. Személyes tárgyakat is aggathattak az álomfogóra, hogy a mágikus védelem a kívánt személyre még inkább hasson. A jó álmok átjutnak a nyílásokon, a rossz álmok viszont csapdába esnek a hálóban, s elvesznek a hajnal fényében. Az álomfogó alapanyagai idővel elöregszenek, ami azt jelenti, hogy a gyermek felnőtté vált.
  • A cherokee nyelv az Öt Civilizált Törzs által beszélt irokéz nyelvcsaládhoz tartozik és kb. 3000 éve vált külön nyelvvé. Az egyetlen indigenous (őshonos) nyelv, mely 1821-től indián írásbeliséget adott az őslakosoknak, leginkább a cherokee-knak. A cherokee szótagábécét Sequoyah (kb. 1770-1843) alkotta meg és foglalta tananyagba. Pár évvel később majdnem az egész cherokee népesség írástudóvá vált és 1828-ban kiadták az első kétnyelvű újságot, a Cherokee Phoenix-et. Maga a cherokee nyelv igen bonyolult. Pl. a cherokee-angol szótárban (Durbin Feeling) egyetlen ige 126 formáját találhatjuk meg.
  • Sequoyah cherokee szótagábécéje
  • Ma a Cherokee nyelv még mindig széles körben használatos. Ezt használják az indián templomokban és a stomp-tánc összejöveteleken is. Sok gyerek még mindig első nyelvének tudhatja a cherokee-t és csak az iskolában kezd angolul tanulni. Az állami iskolák kétnyelvű oktatási programjai szintén ösztönzik a nyelv folyamatos használatát.
  • Amikor Oklahoma államot 1907-ben az Indian Territory területén megalapították, a cherokee-knak fejlett iskolarendszerük volt. A közép- és főiskolát végzettek aránya magasabb volt a Cherokee Nemzeten belül, mint a szomszédos államokban pl. Kansas, Texas. Az újonan megalakult állam oktatási rendszere mindezt annyira lerombolta, hogy az 1970-es népszámlálási adat szerint egy cherokee felnőtt iskolai végzettsége átlagosan csak 5,5 osztály volt. Bevett gyakorlat volt az is, hogy az állami iskolákba beíratott cherokee gyerekek eleve a kisegítő osztályokba kerültek és később sem ösztönözték őket a továbbtanulásra. Mára teljesen megváltozott a helyzet. Az elmúlt 25 évben a szövetségi iskolákban már nagy számban dolgoznak cherokee tanárok, tanácsadók és ügyintézők és a gyerekek beiratkozási aránya 90%-os. A korábban állami, bentlakásos Sequoyah iskola is Tahlequahban, OK visszakerült a cherokee nemzethez. Ennek ellenére a natív amerikai diákoknak csak 70%-a érettségizik szemben a nemzeti 82%-os átlaggal. A főiskolát végzett indián diákok aránya csupán 13% szemben az országos 28%-kal.
  •  
     

    ←←Indiánok

    Totemoszlopok – Szent Tűz

    ←←Indiánok

  • Az északnyugati őslakosok totemoszlopokat állítottak, melyeken a családjaik életútját, állapotát ábrázolták ill. a nekik kedves állatokat, madarakat. A keresztények tévesen azt hitték, hogy az oszlopok isteneket ábrázolnak.
  • Az indiánok szinte minden ceremóniális összejövetelén jelen volt és van ma is a Szent Tűz. Az indiánok vallják: A tűz a Nagy Szellem ajándéka, annak megnyilvánulása. Érinthetetlen, mégis megérint minket a melege és a fénye. Ha megtanulunk bánni vele, gazdagabbá válik az életünk. Ahogy a Nap melegséget és fényt biztosít, lehetővé teszi a dolgok növekedését és virágzását, a tűz melegíti otthonainkat, megfőzi ételünket és világít a sötétben. Még ha mi, fehér emberek nem is tulajdonítunk spirituális mélységeket a tűznek, vajon tényleg, mi lehet pihentetőbb, mint ülni és nézni a tüzet? Az egyszerű főzés mellett a pre-columbiai (a fehér ember előtti) indiánok sok és jelentős módon használták fel a tüzet, kezdve a táj alakításától a Préri tisztántartásáig. A romantikus írók, mint pl. William Henry Hudson, Longfellow, Francis Parkman és Thoreau hozzájárultak a széles körben elterjedt mítoszhoz, hogy a Kolumbusz előtti Észak-Amerika tiszta, természetes pusztaság volt, “alig észrevehető emberi beavatkozás világa”. Írásaik idején azonban már elérte a csúcspontját az őshonos népesség összeomlása az európaiak által a 16. században behozott betegségek és járványok miatt. Viszont az ezt megelőző időkben a több milliós indián népesség jelentős szerepet játszott az észak-amerikai ökoszisztémák sokféleségének kialakításában. A tűzoltással foglalkozó szakértők és az ökológusok számos régi tűzheget találtak a fákban. A tóüledékekben is évszázados, elszenesedett maradványokat tártak fel, melyeket a villámlás által előidézett tüzeknek tulajdonítottak. A korai kutatók nem hitték, hogy a bennszülöttek nagy égetéseket végeztek volna, de a 20. sz. második felében végzett kutatások azt mutatták, hogy a tüzek nagy részét szándékosan okozták. A pre-columbiai emberi tevékenység során a növényzetet elsősorban az erdők eltakarítása és a szándékos égetés váltotta fel. Természetes tüzek biztosan előfordultak, de az antropogén tüzek gyakoribbak voltak és eltérő szezonalitást és rendszerességet mutattak, így másfajta hatással voltak a növényzetre. Az indiánok tisztásokat, bozótos területeket, az erdős részeken pedig eltávolítva az aljnövényzetet, ösvényeket alakítottak ki. Mindezt égetéssel. A cél a vadászat, növénytermesztés és a vándorlás lehetővé tétele volt. A szándékos égetés nagyon sokféleképpen módosította a kontinens tájait, amelyeket a korai felfedezők, kutatók és telepesek gyakran természetesnek értelmeztek. A települések, táborhelyek határát az indiánok szintén felégették, hogy megvédjék azokat a természetes tüzektől. Napjainkban több erdő létezik Észak-Amerika egyes részeiben, mint az európaiak bejövetele idején.
  •  
     

    ←←Indiánok

    Egyenjogúság – Összejövetelek/Pow-Wow

    ←←Indiánok


  • Az európaiak meglepődve látták, hogy a cherokee nők politikailag, gazdaságilag és vallási szempontból is egyenjogúak a férfiakkal. A nők önállósággal és szexuális szabadsággal rendelkeztek, könnyen válhattak, ritka volt a nemi vagy családon belüli erőszak. Mezőgazdasági termelőként dolgoztak, saját otthonaik voltak és földeket birtokoltak. Ővék volt a kozmológia, mely női természetfölötti alakokat tartalmazott. Az idős cherokee nő politikai és gazdasági ereje nagy jelentősséggel bírt a törzsben. Szoros kapcsolatuk a természettel, az anyákkal és a termelőkkel a hatalom és nem pedig az elnyomás alapjaként szolgált. Ez a különleges helyzet nem a hierarchiát hanem a nemek közötti egyenlőséget biztosította. A kolónializálók egyik legnehezebb dolga volt megérteni a cherokee rokonsági rendszert, noha az emberiség történetében a matrilineáris származtatás a legrégebbi társadalmi struktúra volt. Egy cherokee gyermek legfontosabb férfirokona nem az apja, hanem az anyja férfitestvére volt. Fehér férfiak, akik cherokee nőket vettek feleségül, megdöbbenve fedezték fel, hogy a cherokeek, jogi, öröklési stb. szempontból nem tekintik őket olymódon kapcsolatban lévőnek a gyermekeikkel, ahogy az a “fehér” kultúrákban szokás és a gyermekek ill. a tulajdon felett, mai szóhasználattal élve, a felügyeleti jogot elsősorban az anyák gyakorolják.
  •  

  • A táncok mindig is nagy jelentősséggel bírtak az indiánok életében akár közös szórakozásként akár ünnepélyes kötelességként pl. vallási rituálék formájában. Számos táncot azért tartottak, hogy garantálják a vadászat, a betakarítás sikerét vagy kifejezzék a köszönetnyilvánítást. A táncokat nagy struktúrában tartották általában egy tűzrakó területen. A résztvevők mozdulatai illusztrálták a tánc célját, mint pl. imádság, gyõzelem, köszönet, mitológia stb. A táncos összejövetelt (pow-wow) mindig valamilyen főnök, orvos vagy egy háborús vezető irányította. Hangszers kíséretként a saját hang, dob, harangok és csörgők szolgáltak. Néhány tánc magában foglalta a szólókat, míg másoknál egy vezető énekelt kórussal. Az összejövetelen vagy az egész törzs vagy specifikusan a férfiak, a nők vagy a családok vettek részt. Vannak magán ill. félig nyilvános táncok is, melyek a gyógyítást, imádságot, valamilyen kezdeményezést, mesemondást és udvarlást szolgálták. Ma is több száz féle táncot járnak a törzsek, csak néhány közülük:

    Fancy Dance (Pan Indian tánc) – rendkívül színes, tollas, látványos, ugrálós.
    Ghost Dance (Szellemtánc) – 1890-től. A Wounded Knee-i mészárlás előzménye volt. A tragédia után betiltották majd 1973-tól újraéledt.
    Gourd Dance (Töktánc) – eredetileg férfiak, veterán harcosok járták. A Kiowa törzs tánca.
    Grass Dance (Fűtánc) – az északi Préri, modern indiánjai járják. Gyors pow pow.
    Hoop Dance (Hullahopp-tánc) – 1930. Szólótánc 10-12 karikával. Kifejezetten show-tánc állatok, madarak ábrázolásával.
    Hopi Snake Dance (Hopi Kígyótánc) – a legrégebbi tánc ÉK-Arizónából. Esőcsináló tisztelgő fohász a kígyókhoz, mert ők őrzik a vizet.
    Rain Dance (Esőtánc) – Missouri, Arkansas. Sok tollal, és türkizkék elemekkel járják az ismert időjárási mintákat követő időpontokban.
    Stomp Dance (Részeg- vagy Őrülttánc) – É-Karolina, Oklahoma, Alabama, Mississippi, Florida. Nők és férfiak együtt, kézben tartva vagy a lábszárra kötve, teknőspáncélból, tökből vagy kókuszdióból készült csörgőkkel járják.
    Sun Dance (Naptánc) – Nagylétszámú összejövetel előtte böjttel. Tűz körül járják, ifjú vadászok beavatásával.
    War Dance (Háborús tánc) – A csatát megelőző egész nap járták énekelve, sípokkal, dobbal és pipafüstöléssel.
  •  
     

    ←←Indiánok

    Marlon Brando – Barack Obama

    ←←Indiánok


     

  • Marlon Brando az 1973-as Oscar-gálán visszautasította a Keresztapáért neki ítélt legjobb színésznek járó díjat és maga helyett egy ifjú, színészaspiráns apacs-pueplo lányt küldött a díjátadóra. A hölgy Sacheen Littlefeather, az AIM (Amerikai Indián Mozgalom) aktivistája volt. Brando egy 6-oldalas írást is küldött vele, melyet a “rendezők” nem engedtek felolvasni. Littlefeather csupán 1 percet kapott, így rögtönöznie kellett. Brando ezzel a tettével az indiánokat hamisan és rosszindulatú módon ábrázoló hollywoodi filmek ellen tiltakozott. Az esemény nagy botrányt kavart már ott a helyszínen is. Pl. John Wayne, Hollywood vadnyugati királya annyira kikelt magából, hogy úgy kellett lefogni. Az aktus visszássága, hogy Brando az eseményt követően sem készített egyetlen egy olyan filmet sem, mely reális képet adott volna az indiánokról. Kritikusai szerint pedig neki magának, férfi módon kellett volna a színpadra lépni a véleményével. Szintén vádak érték Littlefeather-t is miszerint részvételét csupán saját népszerűsítése érdekében akarta kihasználni. Az indiánok filmes ábrázolása mára teljesen megváltozott. Az áttörést a Farkasokkal táncoló c. film (1990) hozta. Clint Eastwood pedig úttörő szerepet vállalt a Vadnyugatot valóságosan bemutató filmjeivel.
  • A Cherokee Konföderáció azaz a Hat Törzs (Seneca, Cayuga, Onondaga, Oneida, Mohawk, Tuscarora) és az USA között létrejött, máig érvényes 1794-es Canandaigua Szerződés (N.Y.) az egyik legrégebbi, melyet az Államok az indiánokkal kötött. A szerződés szerint az őslakosok békét és barátságot biztosítottak a Függetlenségi Háború után megalakult fiatal állam kormányának, cserébe az USA több mint 1 millió acre (kb. 4 millió km2) területet visszaadott az indiánoknak és garantálta azok “szabad felhasználását és élvezetét”. A Hat Törzs területe egyébként Brit-Kanadába is átnyúlik. A folyamatos kormány-kormány kapcsolatot szimbolizálandó, a Canandaigua Szerződés szerint az USA Indiánügyi Hivatala azóta is évente szállít a területre ruhaszövetet az őslakosoknak. 1794 óta, a több mint 200 év alatt kb. 370 szerződés íródott. Bár a Canandaiguai kivétel, sokat közülük nem is ratifikáltak és az USA részéről még többet számtalanszor meg is szegtek. Közülük sok, a megváltozott körülmények miatt okafogyottá is vált.
  • A sziú és cherokee indiánok totemállatai közül a medve a legfontosabb. A Nagy Medve életritmusával írták le az évszakokat is. A tavasz életre kelti a földet. A nyár közeledtével a medve az ég tetején fut (Nap), átáramlik a földön, hogy a világ meleg és izzadt legyen. Augusztusban a medvét leteríti a vadász, vére a földre hull és a levelek színe is megváltozik, főként vörös és narancssárga lesz. Télen nincs élet a medvében, így a föld hideg és élettelen. A medve anyaszimbólum is volt. Kíméletlenül védte a kölykeit, ahogy az indián nők is védték a gyermekeiket. Vannak fehér medvék is. Nem tévesztendők össze a jegesmedvével. Ezek a fekete medve recesszív génjéből származnak. Ők a Kermode medvék (Spirit Bear), melyek a “Nagy Szellem” ajándékaként emlékeztették az embereket arra, hogy egyszer a jég és hó földjén éltek. Sok indián félt a grizzly medvétől. Elképesztő, hogy mégis vadásztak rájuk, mert élelmiszer- és ruhaforrás volt. A medvekarmok pedig spirituális nyakláncokká váltak, melyek jó egészséget és védelmet biztosítottak. Ezekkel az ékszerekkel, méltatlannak tartva azt, sohasem kereskedtek, de a tisztelet jeleként elajándékozhatták őket.
  • Photo Credit Flickr by beingmyself Kermode medvebocs (Spirit Bear)
  • Az 1920-as évek óta az őslakos mohawkokat gyakran alkalmazták vasmunkásként a felhőkarcolók építésekor. Úgy vélték, hogy nincs természetes félelmük a magasságtól. Az Empire State Building, a Rockefeller Center, a Chrysler Building, a George Washington híd és más, a New York látképének nevezetes épületeit részben mohawk indiánok építették. Utóbb kiderült, hogy valójában ők is féltek a magasban, de nem indián munkatársaiktól eltérően, kultúrájuk szerint soha nem mutatták ki a félelmüket.
  • Egy 1995-ös népszámlálási adat szerint, noha a hivatalos megnevezés az őslakos amerikai (native american), az indiánok mégis jobban kedvelik az “indián” elnevezést.
  • Kukorica, bab, tök, mely növényeket együtt termesztették az indiánok. A babot felfuttatták a kukoricára, a tök pedig, mint aljnövény meggátolta a gaz megtelepedését a földeken.
  • A kukorica a mexikói indiánok 8-10 ezer éves szelektív tenyésztésének eredménye. Őse egy teosinte nevű, néhány cm hosszú fűféle apró, ehető magvakkal.
  • Mivel a legszentebb helyük, a sziúk a legnagyobb szentségtörésnek tekintik, hogy a dél-dakotai Rushmore hegység (Fekete Hegyek) szikláiba 4 amerikai elnök óriásportréját faragták. A szoborcsoport kifaragása 1927-1941-ig tartott. Az elnökök: Washington, Jefferson, Roosevelt, Lincoln. A mű a dicső telepesidők nemzeti szimbóluma, az indiánok szerint viszont olyan fehér vezetőket ábrázol, akik rengeteg indián haláláért felelősek. Lám, az érem másik oldala…
  • Barack Obama volt az első elnök, aki hivatalosan kért bocsánatot a múltban, az amerikai nép által, az őslakos népekkel szemben elkövetett erőszak, rossz bánásmód, elhanyagolás és tévedések miatt. (Apology Resolution 2009. december 19.) Viszont a határozat azt is rögzíti, hogy a bocsánatkérés semmilyen, az USA-val szembeni jövőbeni követelés jóváhagyására jogot vagy felhatalmazást nem nyújt ill. jelen követeléseket sem rendezi automatikusan.
  •  
     

    ←←Indiánok

    Geronimo – Helikopterek

    ←←Indiánok

  • Geronimo, az Ásító (1829. Sonora (akkor még Mexikó, a mai Új-Mexikó) -1909. Fort Sill, Oklahoma) legendás harcos, apacs spirituális vezető, kereskedő. Több mint 25 éven át ő segített az apacsoknak megvédeni törzsi földjüket a mexikóiak majd később az aranyláztól hajtott fehér telepesek behatolásával szemben.
  • Az átlagos afroamerikai géntérkép 73,2% afrikai, 24% európai és 0,8% indián. Ugyanez a latinóknál (hispán) 18% indián, 65,1% európai és 6,2% afrikai származású.
  • 100 és 100 különböző indián kultúra létezik a Keleti parttól a Nyugatiig, az alaszkai Yukontól a Mexikói-öbölig.
  • Egyes törzsek szándékosan hajlítottak meg fákat az ösvények útvonalának vagy a törzsi területek határának jelzésére.
  • CLICK (érdekes cikk) Cherokee hajlított fa útjelzés
  • Alexander Graham Bell (a telefon feltalálója) megtanulta és 1867-ben leírta és lefordította az irokéz nyelvcsaládba tartozó mohawk nyelvet. Ezért a munkájáért Bell-t ceremóniális táncrendezvény keretében tiszteletbeli főnökké (Honorary Chief) avatták a mohawkok. Az ünnepségen Bell tradicionális mohawk fejdíszt viselt és maga is táncolt.
  • A nácik úgy vélték, hogy az indiánok az árja fajhoz tartoznak.
  • Matriarchális társadalom lévén az indiánoknál matrilineáris, azaz anyai ágon vezetik a származást, a családfa és az öröklés rendjét. A gyermekek az anya klánjába kerülnek, így társadalmi helyzetüket is az anyai klán határozza meg. Az idős klán-anyákat nagy tisztelet övezi. Ők tesznek javaslatot a törzsi főnökök kiválasztására is. Ők a Törzsi Tanács szimbólumai. Korábban a cherokee férfiaknak több feleségük is volt. Viszont a cherokee nő elválhat a férjétől és újraházasodhat, gyermekei vele maradnak és a családi ingatlan is őt illeti.
  • Az USA legszegényebb helye a Bennett megyei kb. 450 lelkes Allen, Dél-Dakotában a Pine Ridge rezervátumban. A 9.000 km2 nagyságú, legendás történelmű Pine Ridge az Államok 8. legnagyobb rezervátuma, az oglala lakota (sziú) indiánok földje. Allenben egy férfi éves jövedelme (nem vicc) $0, egy nőé $12.000. Az egy háztartásra számított éves bevétel (segélyekkel, élelmiszerjeggyel stb.) nem éri el a $16.000-t. Allen egy ún. unincorporated (önálló tanáccsal, kormányzattal, rendőrséggel stb. nem rendelkező, bejegyzetlen helység, közösség) terület, a körülmények lehangolóak… Irónia a dologban, hogy Dél-Dakota egyike azoknak az államoknak, ahol egyébként a legalacsonyabb a munkanélküliség (2,5% (US 4,1%)), Allen-t kivéve. Amúgy az USA-ban az unincorporated terület, mint közigazgatási státusz nem feltétlenül valami negatív jelző. Jó néhány ilyen van az országban.
  • Pine Ridge rezervátumban (Dél-Dakota/Nebraska határán), az Államokban egyedülálló, 80%-os munkanélküliség mellett a bűnözés jelenti a legnagyobb gondot. Az itt élő kb. 25 ezer fős oglala/sziú törzs fiataljai kiváló lovasok és bandákba verődve, lóháton terrorizálják a közösséget. Eltűnnek a naplemente idején a hegyek között, így a rendőrjárművek nem tudják követni őket. A rezervátumot 1889-ben alapították. A közel 9000 km2 nagyságú vegyes füvű prériterületen csupán 340 km2 alkalmas mezőgazdasági művelésre. A súlyos gondokkal kűzdő Pine Ridge
  • Nem Vicc…  Szathmári Judit: A humor szerepe az észak-amerikai indián szuverenitási törekvésekben
  • Az USA állatkertjeiben élő madarak elhullott tollát rendszeresen összegyűjtik és szétosztják az indiánok között, hogy ezekkel díszítsék szertartásos kosztűmjeiket.
  • Az USA-légierő helikopterei az indián törzsek neveit kapják, mert a valamikori első légibázisokat indián területeken létesítették.
  •  
     

    ←←Indiánok

    Indián Galéria

    ←←Indiánok


     

     
     
    Credit: Native Americans, Credit: Pinterest

     
     

    ←←Indiánok

    Mesterlövész nők – Szellemtánc

    ←←Indiánok


     

  • A régi időkben az indián nők többsége mesterlövész szinten használta a fegyvereket és kiváló lovas volt. A mesterlövészetben azonban két angolszász vadnyugati hölgy is jeleskedett: Annie Oakley (Ohio) és kevésbé híres vetélytársa Lillian Smith (California), más néven Venona. Az előzmények: Sitting Bull a Little Big Horn-i (1876 június) csata után, félvén a megtorlástól, visszavonult az északi síkságokra Kanadába, de a kemény időjárás és a gyér élelem miatt 4 év elteltével családjával együtt visszatért az Államokba a Standing Rock rezervátumba, ahol tábort alapított a dakotáknak. Elfogadta az új időkkel járó változásokat, de hitt a küldetésében is és az új mozgalom, a Szellemtánc spirituális erejével próbálta összetartani népét. Az indiánok megélhetését akkor már nagyon megnehezítette a bölényállomány rohamos csökkenése, mely nem csak élelemforrásuk, hanem kultúrájuk szimbóluma is volt. Itt jön be a képbe Buffalo Bill Cody (továbbiakban csak Cody), a katona, bölényvadász és színész, aki Amerika egyik első szupersztárja volt. Bár foglalkozásai (bölények tizedelése, háborúskodás stb.) nem voltak éppen Sitting Bull kedvére valók, de később mégis partneri kapcsolatba kerültek egymással. Buffalo Bill meghívta őt vadnyugati show-jába és a nagy sziú főnök csatlakozott a társulatához. Akkor még véres csaták kísértették a nyugati határvidéket, de az előadások valami furcsa romantikát hoztak az ott élők életébe. Sitting Bull 4 hónapig volt a társulatnál, teátrális pózban körbelovagolt az arénában, a heti 50 dolláros fizettség pedig szép pénznek számított az 1880-as évek Amerikájában. Híresebb lett, mint valaha. A fellépéseken autogramot osztogatott, darabját $1-ért, szónokolt, beszédeket mondott felhasználva a nyilvánosságot arra, hogy felszólaljon az indiánok jogaiért és oktatásuk érdekében. A nézők között néhányan azt terjesztették, hogy az arénában lovagolva átkokat mormolt a közönség felé, de erre semmilyen bizonyítékot nem találtak. Mind az indiánokat, mind a fehérembereket a békére és a megértésre ösztönözte. A pénzt, amit keresett, szétosztotta a szegények között. Sitting Bullt különleges barátság fűzte az ifjú Annie Oakley-hez (1860-1926), aki kora leghíresebb női mesterlövésze és népi hőse volt a Vadnyugaton. Sitting Bull az északi Minnesotában látta először a 15 éves lányt, aki azonnal lenyűgözte őt. Olyannyira, hogy bánatát enyhítendő, lánya Big Horn-nál történt elvesztése miatt, fogadott lányának tekintette. A „Kis Biztos Lövő” (Little Sure Shot) nevet adta neki. Oakley írta Sitting Bullról: “Egy hűséges, kedves régi barát, nagy tiszteletet és szeretetet érzek iránta.” Cody, akkor hívta Annie-t a western show-ba, amikor az lövészetben legyőzte a szintén profi lövő Frank E. Butler-t, akihez később férjhez is ment, majd együtt járták az országot Cody show-jával. Az amerikai turnékat aztán követték a hatalmas sikert arató európai fellépések is. A bemutatók 16 éven át folytatódtak és Londontól Párizsig Annie volt a sztár. 1890-ben Annie Berlinben játszott, ahol a közönség között ott volt II. Vilmos is, az utolsó német császár és porosz király. Annie felkért egy önkéntes jelentkezőt, hogy tartsa szájában a cigarettát és ő lelővi róla a hamut. Ezt rendszeresen előadta, de addig mindig csak a férje és asszisztense, Butler segítségével. Ám önkéntesnek ezúttal maga a császár jelentkezett. Ez volt az a fordulat, amire Annie a legkevésbé számított, de nem volt más választása, felkérte a császárt, hogy lépjen a színpadra. Tudta, hogy II. Vilmos volt akkoriban Európa legnagyobb hatalommal bíró embere és az élete most az ő kezében volt. Felemelte 45-ös koltját és meghúzta a ravaszt. A golyó levitte a hamut a császár szájában lévő cigarettáról. Ha nem így alakult volna, akkor Annie talán megváltoztatta volna a történelem alakulását és nem tört volna ki az I. Világháború… Buffalo Bill Magyarországon
     

  • A vadló valamikor őshonos volt az amerikai kontinensen, de a 12-13 ezer évvel ezelőtti jégkorszak következtében kihalt. Ez az idő kb. egybeesett az őslakosok beáramlásával, mert a feltárások szerint, egy ideig még ők is vadásztak rájuk. A 16. sz.-i spanyol hódítók lovakat is hoztak a kontinensre és ez hatalmas kulturális változást hozott az indiánok életében. Ettől fogva lovon utaztak, vadásztak és harcoltak. A Préri indiánjai pedig áttértek a lovas nomád bölényvadászatra. Ezeknek a lovaknak egy részét “visszavadították” (ők lettek a mai musztángok ősei), de mivel felmenőik már domesztikáltak voltak, ezért a hiedelmekkel ellentétben, vadlovakról nem beszélhetünk a mai Amerikában. Ma kb. 70-75 ezer musztáng rója szabadon Colorado, Nevada, Wyoming és Montana hegyeit, völgyeit. Ezek a területek azonban nem tudják eltartani az egyre növekvő populációt. A musztángoknak szimbolikus jelentősége van az amerikaiak elméjében, mert a független mozgás és a szabad gondolkodás megtestesülését jelentik. Amerika vadon élő lovait a Kongresszus törvénye védi “a Nyugat történelmi és úttörő szellemének élő szimbólumaiként”, amelyek “hozzájárulnak a népi életformák sokféleségéhez és gazdagítják az amerikai nép életét”. Ezért a gond megoldásaként pl. a tömeges levágás vagy kilövés szóba sem jöhet, mert az amerikai ember nem enné meg és nem lövi le a nemzet szimbólumát. 🙂 Az eddigi erőfeszítések úm. örökbeadás, a Szövetségi Földgazdálkodási Hivatal (BLM) által biztosított ranch-okra történő áthelyezés nem sok eredményt hozott. A helikopterekkel összeterelt és a sűrűbben lakott vidékek ranch-aira szállított lovak (jelenleg kb. +45 ezer musztáng) életük végéig fogságban élnek, ami szintén ellentmond a róluk alkotott képnek. A probléma a Kongresszus asztalán van. Már csak azért is, mert az adófizetők dollármillióit fordítják a helyzet kezelésére, élelmezésre, tartásra stb., érdemi eredmény nélkül. A témában képviselt illetékesek szerint az egyedüli megoldás a születésszabályozás lehet. Indulásként az évi egyszeri, pisztolyos vakcinázás megkezdődött. Az oltás nem befolyásolja a lovak viselkedését, szabad életmódját.

  • “Ha beszélsz az állatokhoz, akkor ők is beszélni fognak Hozzád és megismeritek egymást. Ha nem beszélgetsz velük, akkor nem fogod megismerni őket. Amit nem ismersz, attól félni fogsz. Amitől pedig félsz, azt elpusztítod.” Dan George Főnök (író, költő, színész, 1899-1981, Vancouver).
    Csodálatos videó a Dakota, Crow (Varjú) és Comanche törzsek lovairól, indián lószerszámokról tegnap és ma…

  • Annak ellenére, hogy nem voltak állampolgárok, több mint 8000 indián amerikai szolgált az I. Világháború idején.
  • A II. Világháború alatt több mint 24. 000 amerikai indián szolgált. Az egyik leginkább figyelemreméltó csoport a CLICK Navaho Kódbeszélők voltak, akik önkéntes különleges csoportként feltörhetetlen, titkos kódot hoztak létre, melyet a hadikommunikáció során a németek ill. japánok ellen alkalmaztak. Az Iwo Jima-i csata első 2 napján csupán 6 kódbeszélő több mint 800 üzenetet küldött és fogadott egyetlen hiba nélkül. David Patterson jr., az utolsó navahó kódbeszélő, 2017. októberben halt meg 94 éves korában Rio Rancho-n, NM.
  • Emlékezetes indián győzelem volt az USA hadserege ellen vívott CLICK Little Big Horn-i (Montana) csata 1876. június 25-26-án. Lakota (más néven Dakota, Sioux), Cheyenne és Arapaho harcosok vívták a csatát, nem kisebb nevekkel, mint Sitting Bull és Crazy Horse.
  • Az Indián Háborúk utolsó és talán legszomorúbb összetűzése Wounded Knee-nél (Dél-Dakota) 1890. december 29-én történt, mely végül mészárlásba torkollott. Ehhez az eseményhez kapcsolódik a CLICK Szellemtánc Mozgalom és Wounded Knee
  • A Ghost Dance (Szellentánc) mozgalom 1890-ben egy elkésett kísérlet volt az indián hitrendszer megerősítésére. Úgy vélték, hogy a rituális tánc segíteni tudná a régi életformát az európaiakéval szemben/mellett. A tánc ígérete a bölény visszatérése és a halottak szellemeivel való kommunikáció volt. Bár a Szellemtánc békés volt, a hatóságok törvénytelennek ítélték és tiltották.
  • 2016-ban az amerikai indián és az alaszkai őslakos népesség, a vegyes felmenőkkel rendelkezőkkel együtt, mintegy 6,6 millió fő volt. Ez a csoport az USA lakosságának kb. 2%-a.
  •  
     

    ←←Indiánok

    Papoose – Csecsemőhalandóság

    ←←Indiánok

  • A papoose-kat (babahordozó) kiálló, hajlított, néha hegyes idomokkal látták el. Ha egy papoose leesett pl. miközben az anya lovagolt, akkor ezek a pontok felfogták az esést és megvédték a babát.
  • Gyermekhordozó CLICK Érdekesség
  • A várandós irokéz nők felhagytak a teknősevéssel, hogy a születendő gyermek ne legyen kicsi és ügyetlen, mint a teknős. A hajfonataikat kibontották és szabadon engedték lovukat is, hogy szüléskor a gyermeknek is szabad útja legyen.
  • A navahók (Utah, Arizóna, Új-Mexikó) hiszik, hogy a betegségek meggyógyíthatók növényekkel, imával, dalokkal, tánccal és homokfestéssel. A homokfestés történhet földre vagy falemezre. Csak természetes anyagokból keverik ki a színeket: fekete = magnetite, sárga = homokkő, piros = homokő/agyag, fehér = gipsz, kék = chrisocolla (egyfajta ásvány). Egy homokfestmény elkészítéséhez nagy gyakorlat és sok türelem kell. A képet a navahó Medicine Man (sámán) készíti el. A rituálé szerint a beteg beül a kész festmény közepébe és rajta keresztül jutnak el a beteghez a gyógyító szellemek. Miután a kór átkerül a festménybe, a festmény elpusztul. Ma már ritkábban ülnek bele az aprólékos munkával megalkotott képbe. Ezért, lévén művészi alkotás,  megvásárolhatók elég borsos áron.
  •  
    CLICK Homokfestés a Union Square-en, NYC

  • Egy ifjú síksági indián, amikor elejtette az első bölényt, megkapta az állat legízletesebb részét, a nyelvét. Azonban nagylelkűségét bizonyítandó, megosztotta azt a barátaival.
  • Egyes törzseknék volt szokás a Cry-Shed, egy földből készült építmény. Tűzre állították és ahogy égett, azt hitték, hogy a szélfúvás elviszi a szerencsétlenséget és reményt hoz a szellemek világába.
  • A prériindiánoknál valószínűleg a Sun Dance ünnepség volt a legfájdalmasabb ceremónia. A táncosokat a mellizmaikon átfűzött kötéllel a gyapotfa törzséhez erősítették. A fájdalomért cserébe bőséges bölényterítéket reméltek.
  • A Green Corn ceremónián a betakarított termést ünneplik evés-ivás közepette köszönetet mondva a Nagy Szellemnek.
  • A síksági törzsi harcosok számára nagy megtiszteltetés volt, ha egy támadás során képesek voltak megérinteni az ellenséget. Ezt “puccsnak” nevezték és többre tartották, mint az ellenség tényleges megsebzését vagy akár a lova megszerzését.
  • A kb. 5,2 millió őslakos amerikainak csak kb. 22%-a él a törzsi rezervátumokban.
  • Az USA-ban élő indián népesség mintegy 28%-a él a szövetségi szegénységi szint alatt. Ez kb. megfelel a fenti adatnak, mert a rezervátumokban jóval kisebbek a lehetőségek.
  • Az indiánok átlagos várható élettartama 5 évvel alacsonyabb, mint az átlagos amerikaiaké.
  • A szívbetegségben szenvedő natív amerikaiak kb. 36%-a hal meg 65 éves kora előtt szemben a kaukázusiak (fehér) 15%-ával.
  • Az indiánok 177%-kal nagyobb valószínűséggel halnak meg cukorbetegségben, 500%-kal nagyobb valószínűséggel tuberkulózis következtében és 82%-kal nagyobb valószínűséggel öngyilkosság miatt, mint a nem benszülöttek.
  • A natív lakosság körében 60%-al magasabb a csecsemőhalandóság, mint az országos átlag.
  •  
     

    ←←Indiánok

    Ishi – Sastoll

    ←←Indiánok

  • Ishi (ca. 1860-1916) volt az utolsó “vad” indián Amerikában. Életének nagy részét az amerikai társadalmon kívül töltötte el, miután törzse, a Yahi törzs az 1800-as évek végén kihalt a kaliforniai népirtás ill. aranyláz őrülete idején. Mivel családja is elpusztult, egyedül élt a vadonban. 1911-ben éhezve és tanácstalanul döntött úgy, hogy kijön a vadonból a közeli Oroville városába, ahol élete hátralévő részében a San Franciscói Antropológiai Múzeum alkalmazotjaként embertani tanulmányokat folytatott és kézműves bemutatókat tartott a látogatóknak. Napjainkban Ishi életéről minden kaliforniai iskolában tanulnak a diákok, emlékeztetőül az állam őslakosainak elveszett történelmére, és az indián férfi emlékére, aki két világ között rekedt. Maradványait a San Franciscóhoz közeli Colma temetőjében helyezték el, néhány személyes tárgyával – íjával, öt nyílvesszővel, egy kosár makkliszttel, egy doboz kagylógyönggyel (amelyet a jahik pénzként használtak), egy tasak dohánnyal, három gyűrűvel és néhány obszidiánszilánkkal – együtt.
  • CLICK (érdekes cikk) Ishi 1913-ban, Credit: thewintagenews
  • A Sequoia mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) a cherokee vezető, Sequoyah tiszteletére kapta a nevét, aki kifejlesztette népének a cherokee ABC-t.
  • Az Újvilágba érkezők az algonkin nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet beszélő indiánokkal találkoztak először. Így az amerikai angolba számos “indián” szó került be. Csak néhány közülük: caribou ((hókanalas) rénszarvas), chipmunk (amerikai csíkos mókus), moccasin, moose (kanadai szajkó), muskrat (pézsmapocok), opossum ((white dog) erszényespatkány), papoose (gyermekhordozó hátizsák, indián csecsemő), pecan (hikori dió), powwow (álomlátás), raccoon (mosómedve), skunk (büdösborz), squaw (indián asszony, feleség), toboggan (szánkó), totem, wigwam, woodchuck (amerikai mormota), chili, chocolate, coyote (prérifarkas), peyote (hallucinogén tartalmú sivatagi kaktusz), tomato (paradicsom), bayou (mellékfolyó), cannibal, poncho, potato (burgonya).
  • Az amerikai államok neveinek fele amerindi szavakból származik, mint pl. Arizona, Connecticut, Kentucky, Missouri, Utah, Oklahoma.
  • Az eredetileg pawnee hajviseletet a mohawk indiánok “fejlesztették” tovább, akik a Nagy-tavak vidékén éltek (Öt Civilizált Törzs). A fej tetején égnek meredő, kakastaréj formájú hajcsíkot tehát nem a 80-as évek punkjai találták ki. A mohawkok, akkor még nem lévén borotva, kitépték a fej két oldalán a hajat. Később disznószőrből is készítettek hajcsíkot. A frizurát ill. a kopasz fejrészeket festékkel és sastollakkal díszítették.
  • Az 1924-es Indián Állampolgársági Törvény (Snyder Act) teljes állampolgárságot biztosított Amerika minden őslakos népe számára. Ez részben a több ezer őslakos első világháborúban végzett szolgálata elismeréseként történt.
  • Történészek úgy vélik, hogy Dél-Amerikában már 30 ezer évvel ezelőtt éltek őslakosok, akik Ausztráliából érkeztek.
  • Öt (Az Öt Civilizált Törzs), igen fejlett gazdaságú és kultúrájú északkeleti törzs a 12. sz. közepén megalakította az Iroquois Confederacy-t (Irokéz Törzsszövetség). Vezetőjük a legendás, mágikus hatalommal bíró mohawk Great Peacemaker volt. A 18. sz. elején 6. törzsként a Tuscarora Nemzet is csatlakozott a szövetséghez. A törzsi tanács férfiakból állt. Tisztségük életreszóló volt, de a nőknek joguk volt megvonni tőlük a bizalmat és kidobni a tagokat a tanácsból.
  • Benjamin Franklin, az amerikai alkotmány társszerzője javasolta az angol kolóniáknak az Irokéz Konföderáció rendkívül fejlett alkotmánya tételeinek alkalmazását. Az USA címerpajzsában látható sas szintén irokéz szimbólum.
  • A Lewis és Clark Expedíció (1804-1806) alatt útjuk során számos indián törzs támogatta a felfedezőket, így a Nez Perce törzs is. Kajakokat építettek, térképeket rajzoltak a folyókról, élelmet adtak és segítettek nekik elérni a Csendes-óceánt.
  • Néhány síksági törzs, hasonlóan a fehér emberhez, koporsóban helyezte el a halottait. A koporsót, megóvandó a vadállatoktól, magas farudakon helyezték el. Csak hosszú évek múltán temették el a csontokat.
  • Miután már a sertés is “bevándorolt” Amerikába, az indiánok haj- és fogkefét készítettek a szőréből.
  • A tököt, a babot és a kukoricát 3 nővérnek tekintették az irokézek. Ezek a növények olyan fontos élelemforrások voltak, hogy női spiritualitást tulajdonítottak nekik.
  • A lakotáknál (sziúk) a fejtetőtől lábújjig érő sastollas fejdíszt csak olyan törzstag viselhette, aki bátorságát csatában bizonyította. A sastollnak szintén spirituális erőt tulajdonítanak.
  •  
     

    ←←Indiánok