Calico Ghost Town, CA

←← BACK Route 66


Mountain Pass, CA


Death Valley, CA


Yermo, CA

Songs: Stairway to Heaven/Led Zeppelin, Blaze of Glory/Jon Bon Jovi
DISCLAIMER: THE SONG USED IN THIS VIDEO BELONGS TO THE RESPECTFUL OWNERS. NO COPYRIGHT INFRINGEMENT INTENDED

Songs: Old Time Fiddle Tune, Amazing Fiddler, Medieval Ghost, Old Fiddle/Moron Brothers
DISCLAIMER: THE SONG USED IN THIS VIDEO BELONGS TO THE RESPECTFUL OWNERS. NO COPYRIGHT INFRINGEMENT INTENDED

CLICK Ivanpah, CA SOLAR ELECTRIC SYSTEM 3D TOUR (Tükrös, naptornyos erőműrendszer) Adatok: névleges teljesítmény 396 MW, 300.000 db forgatható “Heliostate” tükör (garázskapu nagyságúak), 3 db 140 m magas naptorony, közel 1000 °C-os hőmérsékletű a nyalábolt fénysugár, felületigény: 16 km².

Elhagytuk Las Vegast. Calico felé a US-15-ös úton, Primm-ben, pont Nevada/Kalifornia határán megláttunk a pusztában egy hatalmas kaszinót, plussz szállodát. E kettő általában együtt jár. Nem sokkal utána a másik oldalon egy óriási rehabközpont mellett mentünk el… mitagadás, ideális közelség a játékbetegek részére. 🙂 Aztán elhaladtunk az Ivanpah tükrös solartelep mellett. (bővebben a Barstow részben) A San Bernardino megyei Calico -hoz, a valamikori ezüstbányához, egy 5 km-es bekötőút vezet. Ezüst már nincs, de várakozáson felül, egy eredeti állapotára visszaállított városka fogadott minket, persze lakók nélkül viszont visszajáró szellemekkel. Az 1881-ben megnyitott bánya adta a legtöbb ezüstöt Kaliforniában, közel $86 millió értékben. Mivel egy idő után leesett az ezüst ára, 12 év múltával bezárták a több mint 500 tárnát. Calico-t elhagyták a lakói és így vált szellemvárossá. Kísértő szellemei közül a legismertebb Lucy Bell King Lane, a hölgy, aki életének több mint 70 évét töltötte a városban. Férje halála után is itt maradt és 1963-ban, 93 éves korában halt meg. Calicoban temették el, de a Lane házba máig visszajár… A legfurcsább szellemtörténet egy angol túristapárral esett meg, akik látogatásuk során hosszabb időt töltöttek el egy korabeli ruhába öltözött hölggyel, aki a városi személyzethez tartozott. A hölgy Calico utolsó tanítónőjeként mutatkozott be nekik. Induláskor a pár lefényképezte az “önjelölt” tanítónőt. Hazatértükkor azonban nem láttak senkit a képen. Az utolsó tanítónő Calicoban Margaret Olivier volt, aki 1932-ben halt meg. Később az angol pár megtudta, hogy a látogatásuk napján a személyzet egyetlen tagja sem dolgozott korabeli ruhában Calicoban. Kevésbé hideglelős története van Calico másik lakójának Dorsey-nak, a postahordó border collie-nak. Egy tornácon fekvő sérült lábú, éhes kutyusra 1883-ban a postamester Jim Stacy talált rá. Stacy magához vette a kutyát, aki hűséges társa lett a munkájában is. Olyannyira, hogy Dorsey egy idő után nem csak a bányába “kézbesített”, hanem a közeli Bismarckba is és nem csak leveleket, de csomagokat is. Évekkel később megkeresték Stacy-t, hogy adja el Dorsey-t $500-ért, ami akkor elég tekintélyes összeg volt. Stacy válasza ez volt “Inkább eladnám az egyik unokámat, mint Dorsey-t”. Állítólag Dorsey is visszajár Calicoba, mert néha látni vélik elsuhanni a régi postahivatal mellett. Flag Credit: Free Gifs-Animations-Clipart

←← BACK Route 66

Oatman/Sitgreaves Pass, AZ

←← BACK Route 66


Kingman, AZ


Oatman, AZ


Yucca, AZ

Soundtrack: The Good, the Bad and the Ugly (1966)/Ennio Morricone
DISCLAIMER: THE SONG USED IN THIS VIDEO BELONGS TO THE RESPECTFUL OWNERS. NO COPYRIGHT INFRINGEMENT INTENDED

Soundtrack: Dances With Wolves (1990)/John Barry
DISCLAIMER: THE SONG USED IN THIS VIDEO BELONGS TO THE RESPECTFUL OWNERS. NO COPYRIGHT INFRINGEMENT INTENDED



img_arizonaflag Arizona, a kaktuszok és kanyonok földje…, mert eddig elfelejtettem megírni. 🙂 Letértünk az I-40-ről (ez a szakasz csak a 80-as évek közepétől létezik) és az Old Route 66-on, Kingmantól a hajmeresztő Sitgreaves Pass-on (1093 m) átkelve elértünk Oatman -ba, mely a Mohave megyei Fekete Hegyekben található élő szellemváros. Azért szellem, mert csak kb. 100 állandó lakosa van, a többiek feljárnak a városba kiszolgálni a látogatókat és a vadszamarakat, melyek lejárnak Oatman-be a hegyekből kajálni. Az út csodálatos és a motoros “road killer”-eknek igazi csemege. 🙂 A Sitgreaves Pass vonalán, melyet Gold Road-nak is hívnak, egy helyen még mindig folyik a bányászat. Imádnak bányászni, ez valami mágikus vonzalom és az ellenállhatatlan vágy az arany és egyéb kincsek megszerzésére.  🙂 Igen megörültem, amikor láttam, hogy az út tűrhető állapotban van. Úgy gondoltam, hogy majd itt eldöntjük, hogy bevállaljuk-e vagy nem látjuk Oatmant, mert rémes képeket láttam róla a neten. Koszorúk, keresztfák és a mélyben pihenő autóroncsok az út mentén. Ráadásul, mivel kelet felől mentünk fel, a külső sávban autóztunk… Szerencsére az Oatman-ból nyugat felé, Needles-be levezető út “majdnem” egyenes és klasszul belátható. Sitgreaves Pass-t Lorenzo Sitgreaves kapitány emlékére nevezték el, aki az 1851-es topográfiai mérnökexpedíciót vezette. Oatman-ban, a volt bányavárosban, 1915-ben két talajkutató becsülte meg a 10 millió dolláros aranykészletet. A lakosság száma 1 év alatt 3500-ra nőtt, később 10.000 lett. 1921-ben leégett a város, de az 1902-ben épült Hotel Oatman megmenekült és ma is a legfontosabb épülete a városnak. Többek között azért is, mert Mohave megye legrégebbi kétszintes, vályogszerkezetes épülete továbbá, mert Clark Gable és Carol Lombart, a két hollywoodi csillag itt töltötte mézesheteit 1939 márciusában. Lakosztályuk, “frozen in time” (befagyva az időben), megnézhető a szállodában. Gable-nek annyira megtetszett Oatman, hogy később is visszajárt a városba pókerezni a bányászokkal. 1941-ben szövetségi rendelkezésre leállították az aranykitermelést és bezárták a bányát, mert a háborúba történt belépéssel minden más fémre szükség volt, de aranyra nem. A bányászokat elvitték más bányákba. Oatman szerencsés volt, mert a 66-os út nagy forgalma Kingman és Needles között biztosította számára a túlélést. Ám ez az előny rövidéletűnek bizonyult, mert az I-40-es Kingman és Needles közötti új szakaszának megépülése után Oatman megkapta a kegyelemdöfést és a 60-as évekre teljesen kihalttá vált. A 66-os út reneszánsza és a világméretű érdeklődés, nomeg a közeli nevadai Laughlin kaszinói újra életet hoztak a város életébe. Felújítási munkák sorát végezték el a városban és az aranybánya is újra aktív. Az oatman-i szamarak nem őshonosak itt. Tekintettel a felmenőikre, a valamikori és anno a földmérők által idehozott majd szélnek eresztett teherhordó szamarak leszármazottai szabadon járkálhatnak a városban és minisztériumi védelem alatt állnak. Érdeklődésemre elmondták, hogy általában szelídek, de azért legyünk velük óvatosak, mert ezek visszavadult szamarak. A városban kapnak kaját, de ha plusszban kedveskedni akarsz nekik, akkor vigyél Magaddal almát, sárgarépát stb., de csak kb. ilyesmit, mert mással nem szabad etetni őket. 🙂 Credit: Flag Free Gifs-Animations-Clipart

←← BACK Route 66