Egyenjogúság – Összejövetelek/Pow-Wow

←←Indiánok

Az európaiak meglepődve látták, hogy a cherokee nők politikailag, gazdaságilag és vallási szempontból is egyenjogúak a férfiakkal. A nők önállósággal és szexuális szabadsággal rendelkeztek, könnyen válhattak, ritka volt a nemi vagy családon belüli erőszak. Mezőgazdasági termelőként dolgoztak, saját otthonaik voltak és földeket birtokoltak. Ővék volt a kozmológia, mely női természetfölötti alakokat tartalmazott. Az idős cherokee nő politikai és gazdasági ereje nagy jelentősséggel bírt a törzsben. Szoros kapcsolatuk a természettel, az anyákkal és a termelőkkel a hatalom és nem pedig az elnyomás alapjaként szolgált. Ez a különleges helyzet nem a hierarchiát hanem a nemek közötti egyenlőséget biztosította. A kolónializálók egyik legnehezebb dolga volt megérteni a cherokee rokonsági rendszert, noha az emberiség történetében a matrilineáris származtatás a legrégebbi társadalmi struktúra volt. Egy cherokee gyermek legfontosabb férfirokona nem az apja, hanem az anyja férfitestvére volt. Fehér férfiak, akik cherokee nőket vettek feleségül, megdöbbenve fedezték fel, hogy a cherokeek, jogi, öröklési stb. szempontból nem tekintik őket olymódon kapcsolatban lévőnek a gyermekeikkel, ahogy az a “fehér” kultúrákban szokás és a gyermekek ill. a tulajdon felett, mai szóhasználattal élve, a felügyeleti jogot elsősorban az anyák gyakorolják.

A táncok mindig is nagy jelentősséggel bírtak az indiánok életében akár közös szórakozásként akár ünnepélyes kötelességként pl. vallási rituálék formájában. Számos táncot azért tartottak, hogy garantálják a vadászat, a betakarítás sikerét vagy kifejezzék a köszönetnyilvánítást. A táncokat nagy struktúrában tartották általában egy tűzrakó területen. A résztvevők mozdulatai illusztrálták a tánc célját, mint pl. imádság, gyõzelem, köszönet, mitológia stb. A táncos összejövetelt (pow-wow) mindig valamilyen főnök, orvos vagy egy háborús vezető irányította. Hangszers kíséretként a saját hang, dob, harangok és csörgők szolgáltak. Néhány tánc magában foglalta a szólókat, míg másoknál egy vezető énekelt kórussal. Az összejövetelen vagy az egész törzs vagy specifikusan a férfiak, a nők vagy a családok vettek részt. Vannak magán ill. félig nyilvános táncok is, melyek a gyógyítást, imádságot, valamilyen kezdeményezést, mesemondást és udvarlást szolgálták. Ma is több száz féle táncot járnak a törzsek, csak néhány közülük:

Fancy Dance (Pan Indian tánc) – rendkívül színes, tollas, látványos, ugrálós.
Ghost Dance (Szellemtánc) – 1890-től. A Wounded Knee-i mészárlás előzménye volt. A tragédia után betiltották majd 1973-tól újraéledt.
Gourd Dance (Töktánc) – eredetileg férfiak, veterán harcosok járták. A Kiowa törzs tánca.
Grass Dance (Fűtánc) – az északi Préri, modern indiánjai járják. Gyors pow pow.
Hoop Dance (Hullahopp-tánc) – 1930. Szólótánc 10-12 karikával. Kifejezetten show-tánc állatok, madarak ábrázolásával.
Hopi Snake Dance (Hopi Kígyótánc) – a legrégebbi tánc ÉK-Arizónából. Esőcsináló tisztelgő fohász a kígyókhoz, mert ők őrzik a vizet.
Rain Dance (Esőtánc) – Missouri, Arkansas. Sok tollal, és türkizkék elemekkel járják az ismert időjárási mintákat követő időpontokban.
Stomp Dance (Részeg- vagy Őrülttánc) – É-Karolina, Oklahoma, Alabama, Mississippi, Florida. Nők és férfiak együtt, kézben tartva vagy a lábszárra kötve, teknőspáncélból, tökből vagy kókuszdióból készült csörgőkkel járják.
Sun Dance (Naptánc) – Nagylétszámú összejövetel előtte böjttel. Tűz körül járják, ifjú vadászok beavatásával.
War Dance (Háborús tánc) – A csatát megelőző egész nap járták énekelve, sípokkal, dobbal és pipafüstöléssel.