Mesterlövész nők – Szellemtánc – USA Utazás Nyitóoldal

←←Indiánok

A régi időkben az indián nők többsége mesterlövész szinten használta a fegyvereket és kiváló lovas volt. A mesterlövészetben azonban két angolszász vadnyugati hölgy is jeleskedett: Annie Oakley (Ohio) és kevésbé híres vetélytársa Lillian Smith (California), más néven Venona. Az előzmények: Sitting Bull a Little Big Horn-i (1876 június) csata után, félvén a megtorlástól, visszavonult az északi síkságokra Kanadába, de a kemény időjárás és a gyér élelem miatt 4 év elteltével családjával együtt visszatért az Államokba a Standing Rock rezervátumba, ahol tábort alapított a dakotáknak. Elfogadta az új időkkel járó változásokat, de hitt a küldetésében is és az új mozgalom, a Szellemtánc spirituális erejével próbálta összetartani népét. Az indiánok megélhetését akkor már nagyon megnehezítette a bölényállomány rohamos csökkenése, mely nem csak élelemforrásuk, hanem kultúrájuk szimbóluma is volt. Itt jön be a képbe Buffalo Bill Cody (továbbiakban csak Cody), a katona, bölényvadász és színész, aki Amerika egyik első szupersztárja volt. Bár foglalkozásai (bölények tizedelése, háborúskodás stb.) nem voltak éppen Sitting Bull kedvére valók, de később mégis partneri kapcsolatba kerültek egymással. Buffalo Bill meghívta őt vadnyugati show-jába és a nagy sziú főnök csatlakozott a társulatához. Akkor még véres csaták kísértették a nyugati határvidéket, de az előadások valami furcsa romantikát hoztak az ott élők életébe. Sitting Bull 4 hónapig volt a társulatnál, teátrális pózban körbelovagolt az arénában, a heti 50 dolláros fizettség pedig szép pénznek számított az 1880-as évek Amerikájában. Híresebb lett, mint valaha. A fellépéseken autogramot osztogatott, darabját $1-ért, szónokolt, beszédeket mondott felhasználva a nyilvánosságot arra, hogy felszólaljon az indiánok jogaiért és oktatásuk érdekében. A nézők között néhányan azt terjesztették, hogy az arénában lovagolva átkokat mormolt a közönség felé, de erre semmilyen bizonyítékot nem találtak. Mind az indiánokat, mind a fehérembereket a békére és a megértésre ösztönözte. A pénzt, amit keresett, szétosztotta a szegények között. Sitting Bullt különleges barátság fűzte az ifjú Annie Oakley-hez (1860-1926), aki kora leghíresebb női mesterlövésze és népi hőse volt a Vadnyugaton. Sitting Bull az északi Minnesotában látta először a 15 éves lányt, aki azonnal lenyűgözte őt. Olyannyira, hogy bánatát enyhítendő, lánya Big Horn-nál történt elvesztése miatt, fogadott lányának tekintette. A „Kis Biztos Lövő” (Little Sure Shot) nevet adta neki. Oakley írta Sitting Bullról: “Egy hűséges, kedves régi barát, nagy tiszteletet és szeretetet érzek iránta.” Cody, akkor hívta Annie-t a western show-ba, amikor az lövészetben legyőzte a szintén profi lövő Frank E. Butler-t, akihez később férjhez is ment, majd együtt járták az országot Cody show-jával. Az amerikai turnékat aztán követték a hatalmas sikert arató európai fellépések is. A bemutatók 16 éven át folytatódtak és Londontól Párizsig Annie volt a sztár. 1890-ben Annie Berlinben játszott, ahol a közönség között ott volt II. Vilmos is, az utolsó német császár és porosz király. Annie felkért egy önkéntes jelentkezőt, hogy tartsa szájában a cigarettát és ő lelővi róla a hamut. Ezt rendszeresen előadta, de addig mindig csak a férje és asszisztense, Butler segítségével. Ám önkéntesnek ezúttal maga a császár jelentkezett. Ez volt az a fordulat, amire Annie a legkevésbé számított, de nem volt más választása, felkérte a császárt, hogy lépjen a színpadra. Tudta, hogy II. Vilmos volt akkoriban Európa legnagyobb hatalommal bíró embere és az élete most az ő kezében volt. Felemelte 45-ös koltját és meghúzta a ravaszt. A golyó levitte a hamut a császár szájában lévő cigarettáról. Ha nem így alakult volna, akkor Annie talán megváltoztatta volna a történelem alakulását és nem tört volna ki az I. Világháború… Buffalo Bill Magyarországon

Joe Black Fox sziú indián, aki Buffalo Bill vadnyugati show-jában lépett fel.

Sitting Bull és Buffalo Bill (sz. William F. Cody), Montreal, Quebec, 1885-ben. Library of Congress, Washington DC

Sitting Bull és Annie Oakley, a mesterlövész.

Lillian Smith (Venona), a másik mesterlövész lány. 1904

Annie Oakley joeleriksson.com

Annie Oakley ca. 1880. Bakers Art Gallery

Buffalo Bill vadnyugati show-ja úton az óceánon London felé 1887 márciusában. A hajó rakománya: 180 ló, számos színpadmunkás, 18 bivaly és 97 indián, akik közül sokan rettegteg a “Nagy Vízen” át történő hajóúttól. Az első sorban középen Cody látható. Library of Congress

A vadló valamikor őshonos volt az amerikai kontinensen, de a 12-13 ezer évvel ezelőtti jégkorszak következtében kihalt. Ez az idő kb. egybeesett az őslakosok beáramlásával, mert a feltárások szerint, egy ideig még ők is vadásztak rájuk. A 16. sz.-i spanyol hódítók lovakat is hoztak a kontinensre és ez hatalmas kulturális változást hozott az indiánok életében. Ettől fogva lovon utaztak, vadásztak és harcoltak. A Préri indiánjai pedig áttértek a lovas nomád bölényvadászatra. Ezeknek a lovaknak egy részét “visszavadították” (ők lettek a mai musztángok ősei), de mivel felmenőik már domesztikáltak voltak, ezért a hiedelmekkel ellentétben, vadlovakról nem beszélhetünk a mai Amerikában. Ma kb. 70-75 ezer musztáng rója szabadon Colorado, Nevada, Wyoming és Montana hegyeit, völgyeit. Ezek a területek azonban nem tudják eltartani az egyre növekvő populációt. A musztángoknak szimbolikus jelentősége van az amerikaiak elméjében, mert a független mozgás és a szabad gondolkodás megtestesülését jelentik. Amerika vadon élő lovait a Kongresszus törvénye védi “a Nyugat történelmi és úttörő szellemének élő szimbólumaiként”, amelyek “hozzájárulnak a népi életformák sokféleségéhez és gazdagítják az amerikai nép életét”. Ezért a gond megoldásaként pl. a tömeges levágás vagy kilövés szóba sem jöhet, mert az amerikai ember nem enné meg és nem lövi le a nemzet szimbólumát. 🙂 Az eddigi erőfeszítések úm. örökbeadás, a Szövetségi Földgazdálkodási Hivatal (BLM) által biztosított ranch-okra történő áthelyezés nem sok eredményt hozott. A helikopterekkel összeterelt és a sűrűbben lakott vidékek ranch-aira szállított lovak (jelenleg kb. +45 ezer musztáng) életük végéig fogságban élnek, ami szintén ellentmond a róluk alkotott képnek. A probléma a Kongresszus asztalán van. Már csak azért is, mert az adófizetők dollármillióit fordítják a helyzet kezelésére, élelmezésre, tartásra stb., érdemi eredmény nélkül. A témában képviselt illetékesek szerint az egyedüli megoldás a születésszabályozás lehet. Indulásként az évi egyszeri, pisztolyos vakcinázás megkezdődött. Az oltás nem befolyásolja a lovak viselkedését, szabad életmódját.

“Ha beszélsz az állatokhoz, akkor ők is beszélni fognak Hozzád és megismeritek egymást. Ha nem beszélgetsz velük, akkor nem fogod megismerni őket. Amit nem ismersz, attól félni fogsz. Amitől pedig félsz, azt elpusztítod.” Dan George Főnök (író, költő, színész, 1899-1981, Vancouver).
Csodálatos videó a Dakota, Crow (Varjú) és Comanche törzsek lovairól, indián lószerszámokról tegnap és ma…

Annak ellenére, hogy nem voltak állampolgárok, több mint 8000 indián amerikai szolgált az I. Világháború idején.

A II. Világháború alatt több mint 24. 000 amerikai indián szolgált. Az egyik leginkább figyelemreméltó csoport a CLICK Navaho Kódbeszélők voltak, akik önkéntes különleges csoportként feltörhetetlen, titkos kódot hoztak létre, melyet a hadikommunikáció során a németek ill. japánok ellen alkalmaztak. Az Iwo Jima-i csata első 2 napján csupán 6 kódbeszélő több mint 800 üzenetet küldött és fogadott egyetlen hiba nélkül. David Patterson jr., az utolsó navahó kódbeszélő, 2017. októberben halt meg 94 éves korában Rio Rancho-n, NM.

Emlékezetes indián győzelem volt az USA hadserege ellen vívott CLICK Little Big Horn-i (Montana) csata 1876. június 25-26-án. Lakota (más néven Dakota, Sioux), Cheyenne és Arapaho harcosok vívták a csatát, nem kisebb nevekkel, mint Sitting Bull és Crazy Horse.

Az Indián Háborúk utolsó és talán legszomorúbb összetűzése Wounded Knee-nél (Dél-Dakota) 1890. december 29-én történt, mely végül mészárlásba torkollott. Ehhez az eseményhez kapcsolódik a CLICK Szellemtánc Mozgalom és Wounded Knee

A Ghost Dance (Szellentánc) mozgalom 1890-ben egy elkésett kísérlet volt az indián hitrendszer megerősítésére. Úgy vélték, hogy a rituális tánc segíteni tudná a régi életformát az európaiakéval szemben/mellett. A tánc ígérete a bölény visszatérése és a halottak szellemeivel való kommunikáció volt. Bár a Szellemtánc békés volt, a hatóságok törvénytelennek ítélték és tiltották.

2016-ban az amerikai indián és az alaszkai őslakos népesség, a vegyes felmenőkkel rendelkezőkkel együtt, mintegy 6,6 millió fő volt. Ez a csoport az USA lakosságának kb. 2%-a.