Hálaadás – Thanksgiving

←← BACK Indiánok

Fejléckép: Az Első Hálaadás Credit: Jean Leon Gerome Ferris (1863-1930)

“Teremtő, nyisd ki a szívünket
a békéért és a gyógyításért minden ember között.
Teremtő, nyisd ki a szívünket,
hogy biztosítsuk és védjük a Föld minden gyermekét.
Teremtő, nyisd ki a szívünket,
hogy tiszteljük a Földet és a Föld minden ajándékát.
Teremtő, nyisd ki a szívünket,
hogy kizárjuk a kirekesztést, az erőszakot és a félelmet.
Köszönjük a mai nap és minden nap ajándékát.”

Alycia Longriver őslakos Micmac indián verse (ÉK-Woodlands, Kanada 1995).
Longriver részt vett a “Sunbow 5 Walk 1995”-ön, melynek során az indiánok egy kis csoportjával
Cape Cod-ból (Massachusetts) Kaliforniába, több mint 3000 mérföldet gyalogolt több mint hét hónapon át.
“Az út során beszéltem más csoportokkal is és imádkoztam 15 millió lépésen át az emberek és a Föld gyógyulása érdekében.
Azonban a séta után rájöttem, hogy mindaz, amit a Teremtőtől kértem már megvan csak ki kell nyitni a szívünket, hogy beengedhessük az ajándékát.”

A Hálaadás Napja a legfontosabb amerikai ünnep, talán még a Karácsonynál is fontosabb és egyben az advent és a karácsonyi vásárlás kezdete is, mivel a másnapi Fekete Péntek a leárazások miatti vásárlási őrület napja. Azonban a mai amerikaiak többsége a Hálaadás ünnepének már csak a fehérre meszelt eredetét ismeri. Talán még ezt a mítoszt sem ismerik pontosan, a valós történettel pedig, kevés kivételtől eltekintve, szinte egyáltalán nincsenek tisztában. A tévhitek, a történelemhamisítás és megannyi ellentmondás dacára mégis pozitívum az, hogy ilyenkor, minden év novemberének negyedik csütörtökén családok milliói gyűlnek össze, gyakran nagy távolságokat megtéve az ország minden részéből, hogy együtt ünnepeljenek a négynapos hétvégén. Lényegében a Hálaadás mára a család, a pulyka és a foci szinonímájává vált. Sokszor említik a Pulyka Ünnepeként is, mert hagyományosan ilyenkor gőzölög és illatozik a családi vacsoraasztalon a pulyka a hozzá külön felszolgált töltelékkel (stuffing), a krumplipüré vagy édesburgonya, zöldbab, tőzegáfonyaszósz (cranberry sauce) és az elmaradhatatlan sütőtök pite (pumpkin pie).
Elnöki Kegyelem a Pulykának – Presidental Turkey Pardon
Az ünnepre szánt pulykák közül egy (vagy néha kettő) szerencsés kiválasztott madár elnöki kegyelmet kap és megmenekül a kés alól. Az elnöki kegyelem gyakorlása érdekes Fehér Házi tradíció és az utóbbi években egyre inkább az amerikai közvélemény figyelmének középpontjába került. Hagyománya egészen Abraham Lincolnig vezethető vissza, akinek elnöki háztartásába már egy évvel korábban megérkezett a nevezetes madár. Az ünnepi asztalra szánt pulyka azonban egyszer szerencsésen megúszta a Hálaadást, sőt a karácsonyi ünnepeket is Lincoln fiának, Tadnek köszönhetően, aki hathatós szószólónak bizonyult a pulyka védelmében. Nem tudjuk, hogy ez a gyakorlat a következő évtizedekben hogyan folytatódott. A hagyomány Harry Truman elnököt tartja a következő, kegyelmet gyakorló államfőnek, de ezt csak sejtik. John F. Kennedy az, akiről biztosan tudjuk, hogy 1963 novemberében hivatalos kegyelmet gyakorolva – “Hagyjuk futni!” – mondta, nem a felajánlott pulykát süttette meg. Az első hivatalos pulyka-megkegyelmezési ceremóniát 1989-ben az idősebb George Bush elnök tartotta. Aztán a 18 hét alatt 18 kilósra gyarapodott Abe és Honest kapták meg Barack Obama elnök kegyelmét, de csak egyikük, Abe nyerte el a Hálaadásnapi Nemzeti Pulyka megtisztelő címet, amelyet 2012 óta az amerikaiak online szavazatai alapján ítélnek oda. A pulykák többsége azonban nem ilyen szerencsés. Az Egyesült Államokban 2014-ben 236,6 Mió pulykát dolgoztak fel, közülük 37 Mió hálaadásnapi sültként végezte. Hálaadás idején több pulykasült fogy, mint karácsonykor és húsvétkor együttvéve, de ássunk bele a részletekbe…

A Mítosz – The Myth
Az anglikán protestáns egyház üldöztetése elől menekülő, összesen 106 puritán hívő, kereskedő és pap, a Zarándok Atyák (Pilgrim Fathers), 1620. szeptember 16-án kihajózott a négyárbócos Mayflower hajóval az angliai Plymouth-ból. Olyan helyet akartak keresni maguknak az Újvilágban, ahol szabadon gyakorolhatták vallásukat. Később a Mayflower a szabad vallásgyakorlás jelképe is lett. A több mint két hónapos hajóutat követően november végén, a mai Massachusetts állambeli Cape Cod öbölben vetettek horgonyt. A hosszú hajóút alatt egy ember halt meg és egy gyermek született, aki az Oceanus nevet kapta. Ám a remélt bőség helyett kopár föld és hideg fogadta őket az Újvilágban. Az év végéig a hajón maradtak, de a zord és hosszú Új-AngliaNew England az USA északkeleti részén található földrajzi régió, mely Connecticut, Maine, Massachusetts, New Hampshire, Rhode Island és Vermont államokat foglalja magába. Legjelentősebb városa Boston. A kolóniák az Új-Anglia Konföderációban tömörültek 1626. május 4-én. Ebből az időből való az amerikaiakat illető “yankee” elnevezés is. -i tél elmúltával csak 53-an érték meg a tavaszt. Skorbut, tüdőgyulladás és tuberkolózis végzett velük. A következő év márciusában, miután feltérképezték a partot, megalapították az első kolóniát az angliai kikötőről elnevezve, Plymouth néven. A viszontagságokkal teli első hónapokban az akkor ott élő Wampanoag, Patuxet és Abenaki indián törzsek tagjai siettek a nélkülöző, tájékozatlan jövevények segítségére. Később megtanították őket a számukra addig ismeretlen kukorica, bab, sütőtök és burgonya termesztésére, melyek az ehető és a mérgező növények, hogyan csapolható meg a juharfa, mely halakat érdemes kifogni a folyóból és hogyan ejthető el a vadpulyka és a szarvas. Egyszóval, hogyan kell túlélni az Újvilágban. Az 1621-es ősz bőséges termést hozott a telepesek számára. Örömükben, hogy a közelgő telet sikerül majd átvészelniük, hálát adva Istennek, nagy ünnepséget rendeztek hasonlóan az indiánokhoz. Így a több napig tartó összejövetelre William Bradford, Plymouth akkori kormányzója a környékbeli indiánokat is meghívta, akik menüjében szarvas, szárnyasok és kukorica szerepelt. A hagyomány ezt az eseményt tekinti a hálaadási ünnep megszületésének, bár a történészek korábbi hálaadásokról is tudnak. A következő években, évtizedekben rendszeressé váltak, és egyre jobban elterjedtek az új-angliai telepesek hálaadó aratási, betakarítási ünnepei. Az Egyesült Államok függetlenségének 1776-os kinyilvánítása után a Kongresszus javaslatot tett egy évente tartandó, az egész nemzetre érvényes hálaadási napra, melyet az első elnök, George Washington 1789-ben deklarált is, de még ez után sem tartották egységes módon és időben az USA-ban az ünnepet. Országos csak 1863-tól lett, amikor Abraham Lincoln elnök, keresve a polgárháború borzalmai közt a nemzet egyesítésének módozatait, hálaadási proklamációt adott ki, amelyben november negyedik (általában utolsó) csütörtökét a Hálaadás napjává nyilvánította az USA összes akkori államában.
A Valóság – The Reality
A történelmet mindig a győztesek írják és ez az Államokban sincs másképp. A Mayflower és a boldog Zarándok Atyák a barátságos indiánokkal ill. az első telepesek történetének egészen a legutóbbi időkig az idilli változatát tanulták meg a gyerekek a tankönyvekből. A valós történet azonban nem 1620-ban, hanem 1614-ben kezdődött, amikor angol, ekkor még csak felfedezők egy csoportja rabszolgának szánt Patuxet indiánokkal teli hajóval visszatért Angliába. A himlőt maguk után hagyták az Újvilágban. Így azoknak nagy része, akiknek sikerült elkerülni az angliai „kirándulást”, elpusztult. Mire a zarándokok megérkeztek a Cape Cod-öbölbe (Massachusetts), csak egy élő Patuxet törzsbéli indiánt találtak. Ő volt Squanto, aki túlélte a rabszolgaságot Angliában. Visszatért az Újvilágba és mivel kiválóan beszélte az angol nyelvet, ő segített a zarándokoknak megtanulni hogyan termesszenek kukoricát, hogyan és mire vadásszanak stb. Tárgyaló közvetítőként tárgyalásokat folytatott a békeszerződésről a Zarándokok és a Wampanoag Nemzet között. Ahogy híre ment az újvilági Paradicsomnak egyre több vallási puritán és telepes érkezett Új-Angliába. Mivel nem láttak kerítéseket, úgy vélték, hogy „közterületen” vannak. Elfoglalták a földeket és a fiatal benszülötteket elvitték Nyugat-Indiába rabszolgának. Ellentétben a Wampanoag törzzsel, a Pequot Nemzet nem fogadta el a békeszerződést és ellenállt. A Pequot törzs elleni, egyike volt a legvéresebb indiánok ellen intézett támadásnak. 1637-ben a jelenlegi Connecticut Groton közelében több mint 700 férfi, a Pequot törzs női és gyermekei összegyűltek az éves Zöld Kukorica Fesztiválra. Az ezt megelőző órákban az alvó indiánok sátrait angol és holland zsoldosok vonták körül felszólítva őket, hogy jöjjenek elő. Őket agyonlőtték, míg a rémült asszonyokra és gyerekekre rágyújtották a falut. Másnap a Massachusetts öböl kolóniájának kormányzója kihirdette: Ez a Hálaadás Napja, mert meggyilkoltunk 700 fegyvertelen férfit, nőt és gyermeket. A mészárlás a mostani Stamfordban (Connecticut) történt és ezt követően az egyház bejelentette a “hálaadás” második napját is, hogy megünnepeljék a gyülekezetek a pogány vadak felett aratott győzelmet. Az ünneplés során a bennszülöttek fejét rúgdalták az utcákon, mint a futballabdát. Még a Wampanoagok, akikkel addig barátságban éltek és kereskedtek, sem menekültek meg az őrülettől. A betegségek, melyeket behoztak a telepesek, ekkorra már rendesen megtizedelték a törzs népességét. A vezetőjüket Massasoit-ot lefejezték, a feje pedig trófeaként, Plymouth-ban egy oszlopra tűzve 24 évig volt látható… és ez még csak a kezdet volt. Jamestown Szükséges megjegyezni, hogy Pedro de Zúñiga térképe alapján (James Erőd ca. 1608) a legeslegelső kolónia nem Plymouth, hanem a kb. 1100 km-re délebbre fekvő Jamestown (Virginia Colony lásd TÉRKÉP) volt, melyet 1607-ben alapítottak. Jamestown 1699-ig volt Virginia fővárosa amikor is a kormány átköltözött Willamsburgba/VA.

Massasoit, a wampanoagok törzsfőnökének szobra, aki barátja és segítője volt a zarándokoknak az 1621-es érkezésüket követően. Kansas City, Missouri

Ellentmondás – Controversy
A Hálaadás Napja nem mindenkinek ünnep Amerikában. Kisebb mértékben az afroamerikai, nagyobb mértékben az őslakos indián népesség az, amelyik nem ünnepel ilyenkor. A jelenlegi helyzet az, hogy némelyik kisebbséget kísérti a Hálaadás. Sőt, a 350. évforduló kapcsán 1970 óta a new-englandi indiánok UAINE (ca. 110.000 őslakos) Nemzeti Gyásznap-ként élik meg és békés felvonulással emlékeznek. Némelyik csoport/törzs pedig ugyanúgy ünnepel, mint a nemzet többsége. Az a tény, hogy az UAINE gyászol ezen a napon, kérdést vet fel minden társadalmilag tudatos amerikai számára: vajon ünnep-e a Hálaadás és vajon a natív amerikaiak egy része is miért ünnepli mégis, míg mások nem? A Hálaadás ünneplésére vonatkozó döntés tehát még az indiánokat is megosztja. A pro és contra ellentmondásokat az utóbbi években az iskolai tankönyvek és az oktatás próbálja feloldani és ebben maguk az indiánok is segítenek. 🙂 Jacqueline Keeler, navaho/yankton sziú író-aktivista ír arról, hogy a Navaho Nation miért ünnepli a Hálaadást. Szerinte ők, mint túlélők, szerencsésnek tekintik magukat: “Az a tény, hogy sikerült túlélnünk a tömeggyilkosságot, a kényszerű áthelyezést, a földjeink elvételét és más igazságtalanságokat, hogy képesek vagyunk megosztani és átadni az épségünket, lehetővé teszi a gyógyulást és ezért hálásak lehetünk.” Ez a Hálaadásnak egyfajta revizionista felfogása, mert mint mondja – “Számos olyan törzs volt, mely önzetlenül adott a jövevényeknek, mert úgy gondolta, hogy ezzel tiszteletet érdemel ki magának.” A díjnyertes szerző, Sherman Alexie író, költő, filmkészítő (Spokane és Coeur d’Alene törzs, WA) szintén ünnepli a Hálaadást: “Amikor a Hálaadás szellemében érezzük magunkat, meghívjuk az összes elkeseredett, magányos, a közelmúltban elvált vagy megbántott fehér barátunkat, hogy jöjjenek velünk…” Ezen felfogás szerint ezek a törzsek, ellentétben a fehér amerikaiakkal, nem a hódításra emlékeznek, hanem a valamikori, befogadó Wampanoagok adakozására és nagylelkűségére. Szerintük a gyerekek is szívesebben tanulnak ez utóbbiakról, mint az indiánok felett aratott véres győzelmekről. Ez a változás régóta esedékes, mert minden gyermek megérdemli az igazságot, az értelmes tanulságokat és humanitárius fejlődéséhez a támogatást. Chuck Larsen ojibwa/irokéz indián, állami iskolai tanár és történész írja – “Egy indián tanár számára a Hálaadás tanítása soha sem volt egyszerű. Néha úgy éreztem, mintha túl sokat tudnék a zarándokokról és az indiánokról. Minden évben szembesültem azzal a szakmai és erkölcsi dilemmával, hogy becsületesen tájékoztassam a gyerekeket és elkerüljem a történelmi torzításokat vagy faji és kulturális sztereotípiákat.” Az Understanding Prejudice (Az előítélet megértése) szervezet ajánlásaival már számos iskolában előrelépés van a revizionista Hálaadás-tanítás érdekében. Ebbe a folyamatba a szülőket is bevonják arra ösztönözve őket, hogy gyermekeiket befolyásolva azok egy előítéletmentes és történelmileg valós képet kapjanak az ünnepről. Nem különben arról is, hogy miért vannak olyan családok, ahol nem ünneplik a Hálaadást. A lényeg a mitologizálás lebontása. Akár örülsz, akár gyászolsz, a fontos az, hogy kezdeményezd a beszélgetést az ünnep eredetéről és nem csak a zarándokok szemszögéből nézve. Tudd meg, hogy kik voltak a valamikori Wampanoagok és mit jelent a mai amerikaiaknak ill. a mai észak-amerikai indiánok számára a Hálaadás.
Referenciák
Waking Times
A Hálaadás valódi története Manataka American Indian Council
Az első Hálaadás valódi történetét tanítod? Education World
Squanto története en.wikipedia.org
A Hálaadás igaz története Business Insider
Kik ünneplik és kik nem ünneplik? ThoughtCo.
Miért nem ünnepli mindenki? Independent
Jamestown, VA története en.wikipedia.org
A sötét és megosztó Hálaadás-mítosz The Atlantic
Hálaadás-mítosz thruthout.org

←← BACK Indiánok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s