Skalp, skalpolás – Scalp, Scalping

←← BACK Indiánok


A skalp, azon túl, hogy véres győzelmi trófea volt, az indiánok hitvilágának fontos részét is kifejezte. A skalp megszerzésével ugyanis megfosztják az ellenséget a szerintük mágikus erőt hordozó hajtól. Általánosan elterjedt vélemény, köszönhető a western filmek és kalandregények kábításának is, hogy kizárólag az észak-amerikai indiánok skalpoltak. Ez egy tévedés. A skalpolás nem indián találmány. Herodotosz feljegyezte i.e. 440-ben, hogy már a mai Dél-Oroszország területén élt valamikori szkíták is skalpoltak, majd a skalpot meglágyították és zsebkendőként használták. A skalpolást a középkori Európa és Ázsia is gykorolta. Például Anglia legalább 400 évvel megelőzte Észak-Amerikát. A Wessex-i gróf, Harold Godwine, már a 11. sz.-ban megragadta az ellenség fejét és bizonyítékul hazavitte a skalpokat. 🙂 A másik dolog, hogy csak egyes indián törzseknél volt szokás skalpolni. Ők voltak az irokézek, akiknél a hagyomány igen régi volt. A ca. 1325-ös Crow Creek-i mészárlásban, mely a Missouri folyó és a mai Dél-Dakota körzetben történt, a kb. 500 holttest 90%-ának koponyáján találtak skalpolásból eredő nyomokat. A legtöbb törzs az európai hódítóktól vette át a “módszert” és korábban nem is tudott róla. A mai tudósók egy része nem ért egyet azzal, hogy az európaiak érkezése előtt Amerikában ismerték volna a skalpolást. Ha mégis, akkor igen ritka lehetett és semmi esetre sem pénzügyileg szervezett véres kormányzati gyakorlat volt. A bérgyilkosok kifizetése a tömeges skalpszedésért csak egy volt a sokféle mód között, melyeket, mint az erőszak új szintjét az európaiak az indiánokkal megismertettek. Számos esetben az egymással rivalizáló európai frakciók hadviselésbe sodorták az indiánokat olyan telepesek ellen is, akikkel addig békében éltek. Az indiánokról szóló könyvek, újságok, folyóiratok és filmek szinte mindig azt mondták/ják, hogy az indiánok megragadták az áldozatok fejét és…, de szinte soha nem tesznek említést arról, hogy mit csináltak a fehérek. Mindkettő skalpolta a másikat azzal a különbséggel, hogy a fehér ember fizetett érte… Hmmm.

Robert McGee, akit gyermekkorában skalpolt meg Kis Teknős (Little Turtle) sziú főnök 1864-ben (Photograph by E.E. Henry)

A spanyoloknál szokás volt a kéz levágása is, hogy az ellen ne tudjon tovább harcolni, de ez nem volt elég hatékony. Az indiánok a fegyvert átvették a másik kezükbe, ha pedig elestek, akkor asszonyaik és a nagyobb gyerekek harcoltak tovább, hogy megvédjék otthonaikat. Egyébként is, az indiánoknál a test megcsonkítása nagy bűnnek számít. Aztán jött a fej levágása vérdíjért, de az oszló tetemek miatt hatalmas járványok törtek ki, amivel a saját katonákat is veszélyeztették, ezért áttértek a fejbőrre. Így vette kezdetét a fejbőr lenyúzása, a skalpolás. Gyors módszer, könnyen összegyűjthető és tökéletes bizonyítéka az ellenség meggyilkolásának. A törzsek egymás közti háborúikban, ahol ezt ismerték és szokás volt, nők és gyermekek skalpolása is elfogadott volt, mert úgy gondolták, a fejbőr elfoglalta az ellenség területének szívét. A technika helytől vagy a skalp formájától függően lehetett különböző, de nagyjából egységes volt. A skalpoló a hajánál fogva szorosan megragadta a megölt vagy megsebzett ellenfél fejét és a fülnél kezdve, gyors, félkör alakú bevágásokat végezve hirtelen mozdulattal választotta le a bőrt a koponyáról. Vágó eszközként kőkést, obszidiánt (vulkáni üveg), nádat vagy kagylóhéjat használtak. Ezeket az eszközöket a mindennapi életben persze másra is használták. Önmagában a skalpolás nem volt végzetes, inkább a fellépő fertőzésveszély vezetett halálhoz. Később, az európai kapcsolatok és kereskedelem révén már fémkést is használtak az indiánok. Tévhit, hogy külön skalpoló kés létezett. Ugyanazzal a késsel skalpoltak, mint amelyikkel pl. az állatok bőrét nyúzták le. Később, az első fehér kereskedők acélkéseket rendeltek Európából. Ezeket csereáruként kínálták az indiánoknak, akiket természetesen rendkívül vonzott az európai “technika”. A kereskedőket pedig a profit. Ugyanis 80 %-os hasznot vágtak zsebre az acél, nevezzük így, skalpoló kés terjesztése során. Továbbá arról is gondoskodtak a hódítók, hogy a skalpoló penge egyre több munkát kapjon. Egyes európai államok, amelyek az indián világrész területén a hatalomért viaskodtak egymással, nagy összegeket fizettek “a velük szövetséges indiánoknak” az ellenséges katonák skalpjáért. Az angolok 12 fontot is megadtak egy francia skalpért. A kanadai, francia gyarmati igazgatás viszont arra ösztönözte indián szövetségeseit, hogy az irokézek fejbőrével foglalkozzanak jó pénzért, mivel ezek a “vörös bőrűek” Anglia szövetségesei voltak. A kolónializáló hatalmak tehát jutalmakkal buzdították az őslakókat arra, hogy valódi skalpvadászokká váljanak, és azután elkészíthessék a kegyetlen és vérszomjas indián hamis arcképét a borzongó Európa számára. Szóval megérték a pénzüket! …, de kicsit az indiánok is, mert hagyták magukat megosztani. Az indiánok egészen a 19. sz. végéig skalpoltak.
Referenciák
Tények és fantázia/Fact & Fantasy manataka.org
Indiánország Ma/Indian Country Today newsmaven.io

←← BACK Indiánok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s