Rabszolgatartó indiánok – Slave Ownership of Indians

←← BACK Indiánok


Az afroamerikai és az indián népesség egymással való biológiai és kulturális kötődése az amerikai közgondolkodásból (az európaiból meg pláne) teljesen kimaradt, ezért mindenképpen érdemesnek tartottam erről a témáról is nyitni egy oldalt. Kevésbé ismeretes, hogy az európaiak Újvilágba történt érkezése előtt már az indián törzsek is tartottak rabszolgákat. Az 1600-as években az angol gyarmatosítók még az indiánokhoz hasonló módon kezelték rabszolgáikat. A mester és a rabszolga együtt dolgozott a mezőn, idővel a rabszolga elnyerte szabadságát, majd kikerülve a szélesebb társadalomba annak prominens tagja lehetett stb. Ez idő tájt az őslakos indiánok csak ritka esetben csatlakoztak a fehérek kultúrájához, rabszolgáikat pedig teljesen eltérő módon kezelték. Az amerikai őslakos-változat rabszolgái a hadviselés során ejtett foglyok voltak, akiket vagy integráltak a törzsbe vagy megölték őket. A rabszolgák státusza rendszerint nem volt örökös, és nem volt faji vonatkozása sem, mert végül a törzs tagjaivá váltak. Ez különösen a nőkre vonatkozott és szinte egyetemesen a foglyul ejtett gyermekekre. A férfiakat is befogadhatták a törzsbe, de rituálisan meg is ölhették őket. Ez amolyan, a szemet szemért (tit-for-tat) elv általánosan elfogadott módszere volt. A másik változat az európaiaktól átvett módszer volt. Voltak törzsek, melyek számos szokást, kulturális vonást vettek át az európaiaktól. Számukra a rabszolgatartás és kereskedés! is a gyarmatosítókhoz való alkalmazkodás, azok kultúrájának elfogadása volt. Ezzel pozíciójukat próbálták megerősíteni, jobbá tenni a helyzetüket az európaiak között. Viszont ellentétben a fehérekkel, ők együtt dolgoztak a rabszolgákkal. 🙂 Az 1700-as évek végétől az 1860-as évekig az Öt Civilizált Törzs mindegyike tartott rabszolgákat. 1835-re csak a cherokee családok 7,4%-ának már 1592 rabszolgája volt. Ez a szám magasabb volt, mint általában az akkori déli államokban, ahol a családoknak csak 5%-a tartott rabszolgákat. A cherokee rabszolgatulajdonosok vitték magukkal rabszolgáikat a Könnyek Ösvény-én is, amikor elűzték őket eredeti földjükről az Indian Territory-ra, Oklahomába. Azonban még a Cherokee Nemzeten belül is sok törzsi tag volt, akik nem támogatták a rabszolgatartást. Az egyik cherokee-oldal rabszolgákat tartott és hivatalosan szövetkezett a Konföderációval a polgárháború idején és kevesen tudják, de ezidő alatt egyfajta mini-polgárháború is zajlott a Cherokee Nemzeten belül.

Rabszolgatartás az USA-ban a polgárháború előtt CLICK A NAGYÍTÁSHOZ!(Wikimedia Commons)
A kisebb, anti-rabszolgasági frakciót “Pins”-nek hívták. A legtöbb cherokee férfi csatlakozott a Konföderációhoz, de egy meglehetősen nagy kontingens csatlakozott az Unióhoz is azaz az Északiakhoz. Útjaik kb. Kansas állam határán keresztezték egymást, lásd a térképet. Szóval több szálon futottak az események és a rabszolgaság megszüntetésére már 1865 előtt is több emancipációs proklamáció és megengedő törzsi törvény látott napvilágot. Ilyen volt pl. egy 1825-ös, a Törzsi Tanács (Tribal Council) által hozott törvény, miszerint cherokee férfi házasodhat fehér nővel, mivel sok cherokee a törzsi közösségen kívül élt akár földművesként vagy iparosként. Az ilyen keresztházasságokból született gyermekek is a nemzet tagjai “lehettek”. Ugyanígy gyakori volt cherokee nők és fehér kereskedők közti házasság. Végül, 246 évvel azután, hogy az első, afrikai rabszolgákkal érkező hajó a virginiai Jamestown-nál kikötött, 1865. december 18-án elfogadták az alkotmány 13. módosítását, melynek értelmében “Sem rabszolgaság, sem önkényes szolgaság, kivéve büntetésként a bűncselekményért a felet megfelelően elítélve, az Egyesült Államokon belül vagy bármely más, a joghatóságuk alá tartozó területen nem létezik többé. A Kongresszus hatáskörrel rendelkezik arra, hogy ezt a cikkelyt megfelelő jogszabályok révén érvényesítse.” Hmm… így leírva jól hangzott…
Csak érdekesség, hogy a rabszolgatartás egyik legexponáltabb Deep SouthA Deep South az Amerikai Dél kulturális és földrajzi régiója. Nem azonos az “Old South”-al (Öreg Dél), mely államok az alapító első 13 állam déli államai a brit kolónializálás után. Deep South államok: Alabama, Georgia, Louisiana, Mississippi. Különböző források ide sorolják még Florida, Tennessee és Dél-Karolina államokat is. állama Alabama, azaz a gyapotállamok egyike, éppen ebben az évben csatlakozott 27. államként az USA-hoz. A rabszolgaság örökségének felszámolása több mint 100 év elteltével is az Államok egyik központi kérdése maradt, különösen a polgárháború utáni újjáépítés korában és az 50-60-as évek afroamerikai polgárjogi mozgalmai idején. A szabadságukat elnyerő rabszolgák megkapták a jogot a vezetéknév használatának méltóságára is. Pl. a 2000-es népszámlálás adatai szerint a történelmi Washington nevet viselő amerikaiak 90%-a afroamerikai származású volt. A történészek szerint a felszabadult rabszolgák közül sokan a szabadság kapuját elsőként megnyitó George Washington előtti tisztelet okán vették fel a nevet. Így vált a Washington név a “legfeketébb” családnévvé Amerikában. 🙂 Térjünk vissza az indiánok rabszolgáihoz… A polgárháború után tehát az indiánok fekete rabszolgái (Freedmen-ek) és azok leszármazottai szabaddá váltak, de egyben új ellentmondásokkal is szembesültek, mely téma a nagyközönség számára elég nehezen érthető. A “fekete” indiánoknak csak ritka esetben voltak törvényes cherokee felmenőik, mivel hivatalosan nem házasodhattak a Cherokee Nemzet indiánjaival. Ám egy kisebb részük mégis csak cherokee keverék volt, ahogy az afroamerikaiak egy része is rendelkezik az európai Y-DNA-örökséggel. Ez utóbbi variáció 🙂 a valamikori, a fekete nőkkel szembeni rendszeres, a fehér férfiak által elkövetet szexuális visszaélések következménye. Naívság lenne azt képzelni, hogy nem így van. Ennek okán került be az összefoglaló “colored people” kifejezés is az amerikai szóhasználatba, mely a népesség kevert állampolgáraira utal. A keveredés ma is gőzerővel tart 🙂 azzal a különbséggel, hogy szabadon megtehető és semmilyen jogilag vett diszkriminatív következménye nincs. Később a cherokee törzsi kódexekbe még a korrábinál is szigorúbb szabályokat foglaltak, ami a teljes jogfosztottságot jelentette a Freedmen-ek számára. Nem élhettek tovább az indián területeken, a keresztházasság törvénytelen volt, így az abból származó utódok is. Végül az Egyesült Államok kormánya és Tahlequah, Oklahoma között aláírt 1866-os szerződés megadta nekik és leszármazottaiknak a “Cherokeek Minden Jogát”. Így a közösség néhány ezer tagja cherokee állampolgár lett és számuk nemzedékeken át tovább nőtt. 2006-ban, 140 év után! azonban visszavonták tőlük a törzsi állampolgárságot, de státuszuk, mint “fekete” cherokee megmaradt. Ennek oka a törzsi alkotmány 2006-os megváltoztatása volt. A kötelező vérségi hányad foka törzsenként változó. Ma a cherokeeknál a legengedékenyebb, mert nincs mininimális vérkvantum-követelmény. Viszont a tag felmenői között lennie kell matrilineáris (anyaági) cherokee ősnek, akinek szerepelnie kell a törzsi tekercsek (Blood Roll: az összeírás 1907-ben fejeződött be) eredeti bejegyzései között, melyekben anno kb. 5000 Freedmen lett regisztrálva. A lényeg, hogy ma egy törzsbéli cherokee ereiben a valamikori keresztházasságok által csörgedezhet fehér, fekete, ázsiai és akár indiai vér is. Több kérdés és ellentmondás is felmerült a meglévő kritériumokkal kapcsolatban, melyekről hosszan lehetne írni. Csak egy a számos anomália közül, hogy pl. a cherokee alkotmány (2006) kizárólag vérségi alapon tette lehetővé a törzsi állampolgárságot, ugyanakkor befogadtak olyan tagokat, akik csak csekély mértékben feleltek meg a feltételeknek. Miért érhet többet egy nagyon távoli származás, mondjuk 1/512 fehér-cherokee, mint egy régóta tartó, életvitelszerű törzsi hovatartozás és elkötelezettség? – vetődött fel a kérdés. Voltak cherokee-afroamerikai házasságból származó utódok, kiknek tagságát elutasították csupán azért, mert feketének látszottak. Az ellenzők szerint ez rasszizmus, ami megakadályozta a Freedmen-ek felvételét ill. a CDIB (Certificate of Degree of Indian Blood) regisztrációt. Az ok lehetett a törzsi vér felhígulásától való félelem. Bejátszhatott a nyereségféltés is, amit a kaszinófejezetben írtam le. A történet irónikus vége, hogy a washingtoni szövetségi bíróság (SCOTUS) 2017-es döntése szerint a valamikori cherokee tulajdonú rabszolgák leszármazottait (egyes források szerint ma már kb. 25.000 állampolgár!) is megilleti a törzsi állampolgárság, ideértve a hivatali tisztségviselést, a törzsi választásokon való szavazás jogát, a szociális ellátáshoz való jogot, jogot a törzsi egészségügyi ellátáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférést. Az ítélet semmilyen egyéb vonatkozásban nem befolyásolja a Cherokee Nemzet függetlenségét és legjobb belátásuk szerinti jövőbeni döntéseit. Fellebbezés nem történt és a cherokee nemzeti főügyész megkönnyebbüléssel (én) fogadta a döntést. Minden jó, ha a vége jó! 🙂
Referenciák
Indián Rabszolgatartás/Native American Slave Ownership en.wikipedia.org
Felszabadítás és Ellentmondás/Cherokee Freedmen Controversy en.wikipedia.org
Voltak Rabszolgáik a Cherokeeknak?/Did the Native Americans Own Slaves? Quora
Döntés a Freedmen-ek Cherokee Állampolgárságáról/Court: Right to Tribal Citizenship apnews.com

←← BACK Indiánok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s