Rabszolgatartó indiánok – Slave Ownership of Indians

←← BACK Indiánok


Az afroamerikai és az indián népesség egymással való biológiai és kulturális kötődése az amerikai közgondolkodásból (az európaiból meg pláne) teljesen kimaradt, ezért mindenképpen érdemesnek tartottam erről a témáról is nyitni egy oldalt. Kevésbé ismeretes, hogy az európaiak Újvilágba történt érkezése előtt már az indián törzsek is tartottak rabszolgákat. Az 1600-as években az angol gyarmatosítók az indiánokhoz hasonló módon kezelték rabszolgáikat. A mester és a rabszolga együtt dolgozott a mezőn, idővel a rabszolga elnyerte szabadságát, majd kikerülve a szélesebb társadalomba annak prominens tagja lehetett stb. Ez idő tájt az őslakos indiánok csak ritka esetben csatlakoztak a fehérek kultúrájához, rabszolgáikat pedig teljesen eltérő módon kezelték. Az amerikai őslakos-változat rabszolgái a hadviselés során ejtett foglyok voltak, akiket vagy integráltak a törzsbe vagy megölték őket. A rabszolgák státusza rendszerint nem volt örökös, és nem volt faji vonatkozása sem, mert végül a törzs tagjaivá váltak. Ez különösen a nőkre vonatkozott és szinte egyetemesen a foglyul ejtett gyermekekre. A férfiakat is befogadhatták a törzsbe, de rituálisan meg is ölhették őket. Ez amolyan, a szemet szemért (tit-of-tat) elv általánosan elfogadott módszere volt. A másik változat az európaiaktól átvett módszer volt. Voltak törzsek, melyek számos szokást, kulturális vonást vettek át az európaiaktól. Számukra a rabszolgatartás és kereskedés! is a gyarmatosítókhoz való alkalmazkodás, azok kultúrájának elfogadása volt. Ezzel pozicióukat próbálták megerősíteni, jobbá tenni a helyzetüket az európaiaknál. Viszont ellentétben a fehérekkel, ők együtt dolgoztak a rabszolgákkal. 🙂 Az 1700-as évek végétől az 1860-as évekig az Öt Civilizált Törzs mindegyike tartott rabszolgákat. 1835-re csak a cherokee családok 7,4%-ának már 1592 rabszolgája volt. Ez a szám magasabb volt, mint általában az akkori déli államokban, ahol a családoknak csak 5%-a tartott rabszolgákat. A cherokee rabszolgatulajdonosok vitték magukkal rabszolgáikat a Könnyek Ösvény-én is, amikor elűzték őket eredeti földjükről az Indian Territory-ra, Oklahomába. Azonban még a Cherokee Nemzeten belül is sok törzsi tag volt, akik nem támogatták a rabszolgaságot. Az egyik oldal rabszolgákat tartott és hivatalosan szövetkezett a Konföderációval a polgárháború idején és kevesen tudják, hogy ezidő alatt egyfajta mini-polgárháború is zajlott a Cherokee Nemzeten belül.

Rabszolgatartás az USA-ban a polgárháború előtt CLICK A NAGYÍTÁSHOZ!(Wikimedia Commons)
A kisebb, anti-rabszolgasági frakciót “Pins”-nek hívták. A legtöbb cherokee férfi csatlakozott a Konföderációhoz, de egy meglehetősen nagy kontingens csatlakozott az Unióhoz is azaz az Északiakhoz. Útjaik kb. Kansas állam határán keresztezték egymást, lásd a térképet. Szóval több szálon futottak az események és a rabszolgaság megszüntetésére már 1865 előtt is több emancipációs proklamáció és megengedő törzsi törvény látott napvilágot. Ilyen volt pl. egy 1825-ös, a Törzsi Tanács (Tribal Council) által hozott törvény, miszerint cherokee férfi házasodhat fehér nővel, mivel sok cherokee a törzsi közösségen kívül élt akár földművesként vagy iparosként. Az ilyen keresztházasságokból született gyermekek is a nemzet tagjai “lehettek”. Ugyanígy gyakori volt cherokee nők és fehér kereskedők közti házasság. Végül 246 évvel az első, afrikai rabszolgákkal érkező hajó, mely Jamestown, VA partjainál kötött ki, 1865 december 18-án, elfogadták az alkotmány 13. módosítását, melynek értelmében “Sem rabszolgaság, sem önkényes szolgaság, kivéve büntetésként a bűncselekményért a felet megfelelően elítélve, az Egyesült Államokon belül vagy bármely más, a joghatóságuk alá tartozó helyszínen nem létezik többé. A Kongresszus hatáskörrel rendelkezik arra, hogy ezt a cikkelyt megfelelő jogszabályok révén érvényesítse.” Hmm… így leírva jól hangzik…
Csak érdekesség, hogy a rabszolgatartás egyik legexponáltabb állama Alabama, a Deep SouthA Deep South az Amerikai Dél kulturális és földrajzi régiója. Nem azonos az “Old South”-al (Öreg Dél), mely államok az alapító első 13 állam déli államai a brit kolónializálás után. Deep South államok: Alabama, Georgia, Louisiana, Mississippi. Különböző források ide sorolják még Florida, Tennessee és Dél-Karolina államokat is. azaz a gyapotállamok egyike, éppen ebben az évben csatlakozott 27. államként az USA-hoz. A rabszolgaság örökségének felszámolása több mint 100 év elteltével is az Államok egyik központi kérdése maradt, különösen a polgárháború utáni újjáépítés korában és az 50-60-as évek afroamerikai polgárjogi mozgalmai idején. A szabadságukat elnyerő rabszolgák megkapták a jogot a vezetéknév használatának méltóságára is. A 2000-es népszámlálás adatai szerint a történelmi Washington nevet viselő amerikaiak 90%-a afroamerikai származású volt. A történészek szerint a felszabadult rabszolgák közül sokan a szabadság kapuját elsőként megnyitó George Washington előtti tisztelet okán vették fel a nevet. Így vált a Washington név a “legfeketébb” családnévvé Amerikában. 🙂 Térjünk vissza az indiánok rabszolgáihoz… A polgárháború után tehát az indiánok fekete rabszolgái (Freedmen-ek) és azok leszármazottai szabaddá váltak, de egyben új ellentmondásokkal is szembesültek, mely téma a nagyközönség számára elég nehezen érthető. A “fekete” indiánoknak csak ritka esetben voltak törvényes cherokee felmenőik, mivel hivatalosan nem házasodhattak a Cherokee Nemzet indiánjaival. Ám egy kisebb részük mégis csak cherokee keverék volt, ahogy az afroamerikaiak egy része is rendelkezik az európai Y-DNA-örökséggel. Ez utóbbi variáció 🙂 a valamikori, a fekete nőkkel szembeni rendszeres, a fehér férfiak által elkövetet szexuális visszaélések következménye. Naívság lenne azt képzelni, hogy nem így van. Ennek okán került be az összefoglaló “colored people” kifejezés is az amerikai szóhasználatba, mely a népesség kevert állampolgáraira utal. A keveredés ma is gőzerővel tart 🙂 azzal a különbséggel, hogy szabadon megtehető és semmilyen jogilag vett diszkriminatív következménye nincs. A cherokee törzsi kódexekbe még a korrábinál is szigorúbb szabályokat foglaltak, ami a teljes jogfosztottságot jelentette a Freedmen-ek számára. Nem élhettek tovább az indián területeken, a keresztházasság törvénytelen volt, így az abból származó utódok is. Végül az Egyesült Államok kormánya és Tahlequah, Oklahoma között aláírt 1866-os szerződés megadta nekik és leszármazottaiknak a “Cherokeek Minden Jogát”. Így a közösség néhány ezer tagja cherokee állampolgár lett és számuk nemzedékeken át tovább nőtt. 2006-ban, 140 év után! azonban visszavonták tőlük a törzsi állampolgárságot, de státuszuk, mint “fekete” cherokee megmaradt. Ennek oka a törzsi alkotmány 2006-os megváltoztatása volt. A kötelező vérségi hányad foka törzsenként változó. Ma a cherokeeknál a legengedékenyebb, mert nincs mininimális vérkvantum-követelmény. Viszont a tag felmenői között lennie kell matrilineáris (anyaági) cherokee ősnek, akinek szerepelnie kell a törzsi tekercsek (Blood Roll: az összeírás 1907-ben fejeződött be) eredeti bejegyzései között, melyekben anno kb. 5000 Freedmen lett regisztrálva. A lényeg, hogy ma egy törzsbéli cherokee ereiben a valamikori keresztházasságok által csörgedezhet fehér, fekete, ázsiai és akár indiai vér is. Több kérdés és ellentmondás is felmerült a meglévő kritériumokkal kapcsolatban, melyekről hosszan lehetne írni. Csak egy a számos anomália közül pl., hogy a cherokee alkotmány (2006) kizárólag vérségi alapon tette lehetővé a törzsi állampolgárságot, ugyanakkor befogadtak olyan tagokat, akik csak csekély mértékben feleltek meg a feltételeknek. Miért érhet többet egy nagyon távoli származás, mondjuk 1/512 fehér-cherokee, mint egy régóta tartó, életvitelszerű törzsi hovatartozás és elkötelezettség? – vetődött fel a kérdés. Voltak cherokee-afroamerikai házasságból származó utódok, kiknek tagságát elutasították csupán azért, mert feketének látszottak. Az ellenzők szerint ez rasszizmus, ami megakadályozta a Freedmen-ek felvételét ill. a CDIB (Certificate of Degree of Indian Blood) regisztrációt. Az ok lehetett a törzsi vér felhígulásától való félelem. Bejátszhatott a nyereségféltés is, amit a kaszinófejezetben írtam le. A történet irónikus vége, hogy a washingtoni szövetségi bíróság (SCOTUS) 2017-es döntése szerint a valamikori cherokee tulajdonú rabszolgák leszármazottait (egyes források szerint ma már kb. 25.000 állampolgár!) is megilleti a törzsi állampolgárság, ideértve a hivatali tisztségviselést, a törzsi választásokon való szavazás jogát, a szociális ellátáshoz való jogot, jogot a törzsi egészségügyi ellátáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférést. Az ítélet semmilyen egyéb vonatkozásban nem befolyásolja a Cherokee Nemzet függetlenségét és legjobb belátásuk szerinti jövőbeni döntéseit. Fellebbezés nem történt és a cherokee nemzeti főügyész megkönnyebbüléssel (én) fogadta a döntést. Minden jó, ha a vége jó! 🙂
Referenciák
Indián Rabszolgatartás/Native American Slave Ownership en.wikipedia.org
Felszabadítás és Ellentmondás/Cherokee Freedmen Controversy en.wikipedia.org
Voltak Rabszolgáik a Cherokeeknak?/Did the Native Americans Own Slaves? Quora
Döntés a Freedmen-ek Cherokee Állampolgárságáról/Court: Right to Tribal Citizenship apnews.com

←← BACK Indiánok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s