←← BACK Indiánok

Fontos tudni, hogy az indiánok csak 1924-től lehettek amerikai állampolgárok. Ez részben az I. Világháborúban nyújtott hősies szolgálatuknak is köszönhető. A pionírok és viszonylag még a telepesek is békességben éltek együtt az indiánokkal. Később, az USA létrejöttével a valamikori döntéshozók, ha egyáltalán, akkor inkább az indiánok asszimilálásában gondolkoztak semmint integrálásában. Primitív kultúrájukat elvetették és a magukkal hozott “civilizált” életformát akarták rájuk eröltetni, hogy hagyják el szellemeiket és legyenek keresztények stb. A gyermekeket elválasztották szüleiktől, hogy civilizálják őket, kényszerítve őket arra, hogy elhagyják örökségük minden aspektusát. Az iskolákban megtiltották nekik anyanyelvük használatát. Mostanra számos szervezet alakult pl. a WICONI, melyek felismerték e nép értékeit és gondozzák kultúrájukat. A motto: “Azt akarjuk látni, hogy az őslakosok megismerkedjenek és megtapasztalják a végső szabadságot és megszabaduljanak a sötétség hatalmától, amely még mindig a földeken és a közösségekben él…” Ma az egyén döntésén múlik, hogy rezervátumban él-e vagy a “kinti” világban. A natív amerikai az USA területén bárhol letelepedhet.

Az amerikai állam mára, talán lelkiismerete szavára hallgatva, különleges jogokat biztosít az őslakosoknak, ami jelentős adókedvezményeket és kiváltságokat jelent számukra. Viszont az általános megnevezés, amivel az indiánokat illetik, ma is így hangzik: The First Nation. Szerintük az indiánok csupán az első nemzet voltak Amerika hatalmas olvasztótégelyében, azaz ma már inkább salátástáljában (a 2 meghatározás az asszimiláció és az integráció különbségére utal). Hát, gondoljon erről mindenki azt, amit szeretne, de ismerjük be, egy indián ünnepség fehér résztvevőjeként nem könnyű szégyenérzet nélkül belenézni egy délceg tartású, kemény tekintetű, tolldíszes törzsfőnök szemébe… Az indiánok tisztesseges, békeszerető emberek és többségük, a szteretípiákkal ellentétben, nagyon is modern és be tud illeszkedni az övétől eltérő, más közösségbe. 1975 óta törvényileg biztosítottak a törzsi önrendelkezés alapján közösségi iskoláik, múzeumaik, nyelvmegőrző programjaik, független újságjaik és online médiájuk valamint tv-csatornáik. Az Egyesült Államok 2010-es népszámlálási adatai szerint ill. a 2016-ra vetített becsült adatok alapján összesen 6,7 millió! amerikai azonosította/ja magát indiánként, ők főként a nyugati és déli államokban élnek. A sors iróniája, hogy mára népszerű lett az USA-ban a DNS-teszteknek köszönhetően, indián felmenők után kutatni. A demográfiai mutatókat tekintve az USA nem szégyenkezhet, ahogy az indiánok sem, mert számuk folyamatosan nő. A full-blood (tiszta) népesség ma közel 3 millió. A fenti, 6,7 milliós szám a “kevert” indián népességgel együtt értendő. Ennek a népességnek tetemes része Alaszkában él. Alaszkát 7,2 millió dollárért, kb. 2 cent/hold áron, 🙂 1847-ben vásárolta meg az USA Oroszországtól.

A rezervátumok többsége a Mississippi-től nyugatra található. Ma az Egyesült Államokban az őslakosok közel 2/3-a városokban és vidéki területeken él. A másik, nagyjából 1/3 él a szövetségi rezervátumokban. A rezervátumi törzsek többsége saját törzsi törvényekkel rendelkezik és nem tartozik az állami törvények hatálya alá. Mindezen pozitívumok ellenére a rossz kicsengésű rezervátumokban, 5-ször nagyobb a munkanélküliség, gyakoribb az alkoholizmus, a drogfüggőség, az öngyilkosság és gyengébb az egészségügyi ellátás (mihez képest? sic!). Lényeges tényező, hogy a múlt fájdalma az amerikai indiánok jelenlegi generációiban is benne él. Mentális helyzetük jóval rosszabb, mint az országos átlag. Másik szempont, mely kihat a mentális állapotra, az amerikai kormány azaz a mindenkori szövetségi jólét nagylelkűsége. Mégis, a rezervátumokban az indiánok megőrizhetik kultúrájukat és hagyományaikat, melyre igen büszkék. A korábbi évtizedekhez képest az amerikai indián népesség sokkal tudatosabb és körükben jóval erősebb az önismeret igénye. Világszerte általános nézet, még az amerikaiaknál is, hogy az indián népesség egy egységes, tömör csoport. Ez tévedés. Az indián törzsek soha nem voltak egységesek. Sőt, egyes törzsek még ma is elmarasztalóan viseltetnek egymás iránt. Jelenleg az Államokban több mint 500 elismert törzsi kormány létezik. Ők önigazgatásúak és az amerikai nemzet szuverén népei. Saját kormányzási joggal rendelkeznek a törvények (polgári és büntetőjogi) érvényesítésére, az adóztatásra, a tagságra vonatkozó követelmények megállapítására, a tevékenységek engedélyezésére és szabályozására vagy éppen a kizárásra a törzsi területekről. Az önkormányzati törzsi hatáskörök korlátozása megegyezik az állami korlátozásokkal úm. a törzsek, ahogy a szövetségi államok sem rendelkeznek a hatalommal, hogy háborút indítsanak, külföldi kapcsolatokat vonjanak saját hatáskörbe vagy pénzt bocsájtsanak ki. Számos cherokee ma szinte teljesen megkülönböztethetetlen a fehér emberektől. Szokásaik és hiedelmük tükrözi a mainstream Amerikát, de a hagyományos cherokeek különböző “stomp dance”-ek alkalmával rendszeresen összegyűlnek. Ezek a törzsi össztáncok szentek és szertartásosak. A törzseknek saját vallási vezetőik vannak. Az ünnepségeken (pow pow = kulturális találkozó, pawwaw = indián törzs szellemi vezetője) egy sor tánc zajlik, melyet az egész éjjel égő óriási szent tűz körül járnak. A stomp-i rendezvényeken való részvétel az 1970-es évektől kezdve egyre növekszik. Bár a stomp-táncosok sokáig nagyon titokzatosak voltak, mostanában vannak olyan csoportok, akik kijárnak a lakosság közé oktatni a hagyományos “cherokee-módszereket” 🙂 és hiedelmeket.
Referenciák
American Fact Finder (2018)/Ténykereső factfinder.census.gov
Indian Tribes/Indián Törzsek american-tribes.com
NDLA Current Situation/Jelenlegi Helyzet NDLA
Amerikai Indiánok INFOPLEASE

←← BACK Indiánok