Az Indián Háborúk – Indian Wars (1860-1890)

←← BACK Indiánok


Az európai hódítók megjelenése előtt is dúltak törzsi háborúk az indiánok között, de a bevándorlók feltűnésével új szereplő került a képbe. Az európai pionírok, amíg kis számban jelentek meg, gyakorlatilag békében éltek az őslakosokkal és nagyon sokat tanultak tőlük. Amikor azonban a 17. század elején nagyobb tömegben is megindult a bevándorlás, egyre gyakoribbak lettek az összetűzések. Az indiánok természettiszteletén alapuló vallása szerint, a Föld nem az emberek tulajdona, azaz a Föld nem hozzájuk tartozik, hanem épp fordítva: az emberek tartoznak a Földhöz. Ez a tulajdonosinak legkevésbé sem nevezhető világszemlélet, bármennyire is szimpatikus és tiszteletet ébresztő, mégis jelentős akadályt jelentett az érkező európai hódítókkal szemben. Az indiánok technológiai elmaradottsága és népeik széttagoltsága megnehezítette, illetve lényegében lehetetlenné tette az igazi ellenállást. A franciák és a britek közötti, valamint a brit és az amerikai gyarmatosítók közötti háborúkban mindkét oldal arra ösztönözte indián szövetségeseiket, hogy erőszakos támadást indítsanak a másik lakossága ellen. A telepesek térhódításával a törzsek fokozatosan elkezdtek kiszorulni a vadászterületeikről és termőföldjeikről, a bölénypopuláció csökkenésével pedig tradicionális élelemforrásuk is mind tovább gyengült, főleg a síksági, nomádindiánoké. A nyugat felé irányuló vasútvonalak építésével párhuzamosan felgyorsult a telepesek és a könnyű meggazdagodást kereső, az aranyláztól hajtott jövevények beáramlása. Bár az amerikai államok közössége, a különböző kétes érvényű békeszerződések megkötésével, formálisan mindig is a törvényes területfoglalás képét igyekezett sugározni, mégis az indián lakosság kiszorítása, illetve kiirtása volt az igazi cél. Az ismert, “A halott indián a jó indián” mondás mindent elmond erről a szomorú időszakról. Az USA létrejöttekor, azaz a Függetlenségi Háborúk végén 600 ezer indián élt az Államok területén. 50 évvel később már csak 400 ezer és az 1890-ben tartott népszámlálás szerint mindössze 248.253 fő volt. Ezt követően, 1776-tól a földjeikért vívott harcokban, az új állam vált ellenséggé. A francia, spanyol és angol gyarmatosítók ellen viselt háborúk idején az indiánok gyakran egymás ellen is harcoltak. Vagy pl. ott van az ún. francia és indián háború (1755-1763), melynek már a neve is félrevezető, mert nem indiánok vívták franciák ellen, hanem a franciák és a velül szövetséges indiánok harcoltak az angolok ellen. Ám az 1860-1890 között lezajlott sok véres harc után Tecumseh, Black Hawk, Osceola, Ülő Bika, Crazy Horse, Quanah Parker, Chief Joseph, Red Cloud és Geronimo története egy mára már letűnt korról mesél, amelyben hősies ellenállásuk végül sajnos nem érte el, nem érhette el a kívánt célt. Sand Creek (1864 Colorado), Washita (1868 Oklahoma), Little Bighorn (1876 Montana), Wounded Knee (1890 Dél-Dakota)…, mely az utolsó véres esemény volt 1890-ben az Indián Háborúk hosszú sorában. Wounded Knee-nél 300 sioux indián veszett oda a mészárlás során. Az indiánokat is megosztó háborúk, az őket sokszor megvesztegető, pénzzel lekenyerező szembenálló felek nagy mértékben hozzájárultak a végeredményhez. Érdekes lenne tudni, hogy vajon hogyan alakult volna Észak-Amerika történelme, ha az amerikai indiánok szilárdan és egységesen léptek volna fel az európai bevándorlókkal szemben… költői kérdés.
Referenciák
Native American Symbols/Indián Szimbólumok WARPATHS
William Frederick “Buffalo Bill” Cody
Little Bighorn, 1876
Indian Wars Timeline/Indián Háborúk 1540-1918 Idővonal

←← BACK

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s